Török kori bödönhajókat kutatnak a Dráva mélyén

Egy török kori hajótemető roncsait kutatják és dokumentálják a Dráva mélyén immár több éve búvárok és régészek Tóth János Attila, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal dokumentációs főosztálya vezetőjének irányításával.
Az idén tíz napot töltenek Drávatamásiban, ahova évek óta vissza-vissza tér a 8-10 fős csapat, hogy a támogatások adta lehetőségekkel élve kutassák a meder alján fekvő török kori hajóroncsokat, az úgynevezett bödönhajókat. Ezúttal egy török szakember, Serkan Gündüz is csatlakozott a csapathoz.
A kutatás vezetője közel egy órát töltött a víz alatt az egyik bödönhajót tisztogatva, s közben újabb leletek után kutatott.
Az éppen áradó folyó barnás színű, szinte szilárdnak tűnik. A partról nézve kétséges, hogy bármit is lehessen látni a mélyben. A kutatást vezető fiatalembert kérdezni sem kell: egy arasznyi a látótávolság – mondja, miután partot ér.
Egy kötelet húznak ki a hajó mellett, ahol dolgoznak, az ad támpontot és biztonságot – mondja az egyik búvár, aki a partról figyeli társát, pontosabban a társát jelző buborékokat.
Tóth János Attila elmondta, hogy elsőként 1992-ben találtak itt egy bödönhajót – egy közel 10 méter hosszú, egyetlen fatörzsből kivájt facsónakot -, de a feltárás csak jóval később, 2006 augusztusában kezdődött el magyar-horvát-francia-osztrák együttműködés keretében.
A mintegy száz méter széles, 5-6 méter mély, meredek partfalú meder alján eddig 29 bödönhajót dokumentáltak, továbbá találtak egy török rézbográcsot és egy lapátkeréktengelyt is.
Ezek az alkalmatosságok a középkorban fontos szerepet játszottak a folyami átkelésben, a termények szállításában – magyarázta a kutatás vezetője, hangsúlyozva: Európában kevés ehhez hasonló jelentőségű facsónaklelőhelyet tartanak számon. A drávatamási lelethez hasonló egyedül Franciaországban található, de jóval kevesebb bödönhajóval.
A mostani, rövidre szabott időben a kutatók folytatták a mára nemzetközileg is ismertté vált hajótemető dokumentálását, s megkezdték a Barcsnál talált elsüllyedt hajó feltárását.
Utóbbi egy húsz méter hosszú hajóroncs, amely éppen az államhatáron fekszik. A hajó tatja még a magyar oldalon, az orra már horvát területen van. A barcsi roncs korát még nem tudták megállapítani, azonban kovácsoltvas szegei egyértelműen kizárják, hogy az utóbbi kétszáz évben készült volna.
Az előkerült deszkák arról is árulkodnak, hogy az itt elsüllyedt hajónál különleges szegelési technikát alkalmaztak az építők. Hasonló módon készült vízi járművet eddig mindössze egyet találtak egész Európában – mondta Tóth János Attila.
Jelezte: a Drávatamásiban és Barcsnál folyó kutatás meglehetősen hosszadalmas lesz, a leletek felfedezése csak a kezdete a munkának.