A DNS árulkodik felmenőink születési helyéről
Amerikai, brit és svájci kutatók által kidolgozott módszer révén DNS-vizsgálat segítségével viszonylag nagy pontossággal meg lehet határozni az egyén felmenőinek születési helyét.
A kutatásban a Cornelli Egyetem, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA), a Chicagói Egyetem, a brit GlaxoSmithKline (GSK) gyógyszergyártó, valamint a Lausanne-i Egyetem tudósai vettek részt, akik eredményeikről a Nature című tudományos folyóiratban számoltak be.
A GSK által biztosított 3200 európai DNS-mintában a kutatók több mint 500 ezer genetikai pontot, úgynevezett egypontos nukleotid-polimorfizmust (Single Nucleotide Polymorphism, SNP) vizsgálták. Az SNP-k pontmutációknak tekinthetők, amelyek az evolúció során
nemzedékről nemzedékre öröklődtek, így segítségükkel következtetni lehet a felmenőkről.
A kutatók a genetikai vizsgálat keretében olyan személyekre összpontosítottak, akiknek mind a négy nagyszülője feltehetően egyazon országból származott. A DNS-minták elemzéséből nyert adatokat egy koordinátarendszerben helyezték el: a hasonlatos genetikai struktúrával rendelkező egyének oly módon “csoportosultak”, hogy elkülöníthetővé váltak a nagy európai képződmények.
“Európán belül az olyan egyének, akiknek az összes nagyszülője egyazon régióból származott, genetikailag egy kicsit jobban hasonlítanak egymásra, mint azok a személyek, akik távolabbi vidékekről erednek” – hangsúlyozta Carlos Bustamante, a Cornelli Egyetem kutatója, aki biológiai statisztikával foglalkozik. Hozzátette: ily módon viszonylag nagy pontossággal meg lehet állapítani, hogy Európán belül ki honnan származik.
“Amikor az 500 ezer SNP-ből származó adatokat egy koordinátarendszerbe helyeztük, kirajzolódott Európa térképe: képesek voltunk felismerni az Ibériai- és az Appennini-félszigetet, ahogy Délkelet-Európát, Törökországot és Ciprust” – hangsúlyozta a vizsgálatot irányító John Novembre, a UCLA Ökológiai és evolúciós tanszékének kutatója.
A genetikai térkép felbontása oly precíz, hogy a kutatók képesek voltak kimutatni a francia, német, vagy olasz anyanyelvű svájciak közötti genetikai különbségeket. A francia anyanyelvűek genetikailag több hasonlóságot mutattak a franciákkal, a német anyanyelvűek a németekkel, míg az olasz anyanyelvűek a taljánokkal.
A kutatók a genetikailag “jól dokumentált” országok esetében, ahonnan sok minta származott, a vizsgált egyének 50 százalékánál 310 kilométeres, 90 százalékuknál pedig 700 kilométeres pontossággal voltak képesek meghatározni eredeti származási helyüket. A népesség egészében az egyének 50 százalékánál 540 kilométeres, 90 százalékánál pedig 840 kilométeres pontossággal állapították meg származási helyüket.
Inváziós poloskák gyérítése hőcsapdával
Az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének (ATK NÖVI) kutatói egy új, mesterséges hőforrást alkalmazó poloskacsapdát fejlesztettek ki.
Tájsebek kijavítása gyeprekonstrukcióval
Az Ökológiai Kutatóközpont kutatói kimutatták a gyeprekonstrukció alkalmasságát az emberi tevékenység nyomán létrejött tájsebek kijavítására
Hasonlóság a kutyák és az emberek agyműködése között
Az ELTE etológusainak legújabb kutatása szerint a két faj evolúciós távolsága ellenére a kutyák és az emberek agya hasonlóan dolgozza fel a környezet hangjait.
Részecskegyorsítási és nanooptikai kísérletek
Egy most lezárult 4 éves együttműködés keretében új nanooptikai áramköröket, részecskegyorsítási módszereket és optikai diagnosztikát fejlesztett az ELKH Wigner Fizikai Kutatóközpont és a szegedi ELI Lézerközpont mintegy 25 kutatója a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap támogatásával.
Egy 40 fényévre lévő bolygó légköre
A James Webb-űrteleszkóp alig néhány órás megfigyelés során képes volt észlelni az exobolygó légkörének dinamikus változásait.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
