A hatalom és építészet mestere – Heródes

Heródion valósággal uralja az aszott vidéket. Júdea királya legelőször földet hordatott a természet adta dombra, azután fehér márványból monumentális erődöt építtetett a tetejére, annak tövében pedig csodás medencékkel és pazar függőkertekkel övezett fényűző palotákat emeltetett. Heródes okos és nagyvonalú uralkodó volt, kiváló hadvezér, s mindezek tetejébe az ókori építészet egyik legtehetségesebb, legmerészebb tervezője. Ám hiába virágoztatta fel és tette hatalmassá királyságát, az utókor leginkább Máté evangéliumából ismeri mint véreskezű zsarnokot, aki minden két év alatti elsőszülött fiúgyermeket legyilkoltatott Betlehemben, hogy elpusztítsa a gyermek Jézust, a zsidók majdani, megjövendölt királyát.

A középkorban egyenesen antikrisztusi figurának bélyegzett Heródes a gótikus vízköpők ábrázolásain, a kézzel írottfestett kódexek díszítésein őrjöngve tépdesi szakállát, fenyegetően rázza kardját a szerencsétlen gyermekek felé, s közben hallgatja az ördögöt, aki egyre a fülébe sugdos.

Valójában Heródes aligha követte el mindezt a szörnyűséget – Máté beszámolóján kívül nem is tudunk feljegyzésről, amely a király rémtetteiről tanúskodna. Gyermekvér mégis tapadt az uralkodó kezéhez. Fiúsarjai közül hármat is meggyilkoltatott, feleségét, anyósát és udvartartása sok tagját megölette. Ihletett eszméiből, terveiből erő és harmónia sugárzik, magánélete viszont tele volt szörnyű mozzanatokkal.

Ehud Necer izraeli régész immár fél évszázada igyekszik kideríteni, ki is volt Heródes igazából. Nem a régi írásokban lefestett uralkodót keresi, hanem azt, akiről az ódon kövek mesélnek. Ásatott Heródes szentföldi építkezéseinek színhelyén, feltárta a király palotáit, kedves tájait és az általa bevett erődítményeket. Heródes lenyűgöző alkotásai közül egyedül Heródion viseli megálmodója nevét. Fordulatos, vérzivataros életpályája végén a királyt itt helyezték végső nyugalomra. A sírról két évezreden át senki emberfia nem tudott, míg végül 2007 áprilisában Necer és munkatársai, a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói meg nem találták Heródion északkeleti lejtőjén. Felfedezésük új megvilágításba helyezte az ókor egyik legrejtelmesebb alakját, egyben heves politikai vitákat is kavart: a palesztinok maguknak akarták a leleteket, a zsidó telepesek számára viszont a sír azt bizonyította, hogy joggal követelhetik maguknak Ciszjordániát.

Heródes i.e. 73-ban született, ifj onti éveiben az ókori Palesztina belsejében, Júdeában nevelkedett. Abban az időben polgárháború dúlta fel a térséget – a Júdeát akkor már hetven esztendeje uraló Hasmoneus-dinasztiát megosztotta a két trónörökös testvér, II. Hürkanosz és II. Arisztobulosz viszálya. Külső ellenség is fenyegetett: északról és nyugatról római légiók, keletről pedig Róma ősi ellenségei, a párthusok szorongatták az országot. A döntő pillanatban Heródes atyja, Antipater (Hürkanosz főtanácsosa és rátermett hadvezére) a rómaiakat választotta. A segítségképpen küldött légiók elűzték Arisztobuloszt, és Hürkanoszt ültették a trónra. Heródes már ifjan haszonélvezője volt a Rómával kötött egyezségnek (a koronát is a rómaiak tették a fejébe), ám emiatt árulónak számított a zsidó nép szemében.

Nagy Heródes fellegvára három teraszon ereszkedik alá Maszada északi sziklafalán.

Uralkodása alatt mindvégig azon kellett igyekeznie, hogy megfeleljen nagy hatalmú pártfogójának, ugyanakkor ne sértse a politikai és vallási függetlenségéhez ragaszkodó zsidó nép érzelmeit. Az ingatag egyensúly fenntartását Heródes származása is nehezítette. Anyja arab, apja pedig edomita volt, így – hiába kapott zsidó nevelést – társadalmi státuszát tekintve elmaradt a nagy múltú és befolyásos jeruzsálemi családok sarjai mögött. Számos alattvalója nem tartotta többre jöttment kívülállónál, korai életrajzírója, a zsidó Josephus Flavius (teljes, felvett római nevén Titus Flavius Josephus) is leginkább csak úgy emlegette: „a félzsidó”. Heródes atyját a Hasmoneusok sugalmazására i.e. 43-ban megmérgezték. Három esztendővel később, amikor a párthusok hirtelen betörtek Júdeába, a Hasmoneus-pártiak egyik csoportosulása a hódítók mellé állt. Hürkanoszt kegyetlenül megcsonkították, azután pedig Heródes ellen fordultak.

Zseniális építész volt. Merész tervei túlmutatnak a rómaiak szakismeretein.

Heródes az éj leple alatt családostul elmenekült Jeruzsálemből. Rómához fordult segítségért, és véres ütközetben sikerült is legyőznie a párthusokkal szövetkező zsidókat – később a csata helyszínén építtette fel Heródiont. Ezután Rómába utazott, ahol rendíthetetlen hűsége elismeréseként a szenátus Júdea királyává nevezte ki. Róma két legfőbb előkelőségével hagyta el a szenátus ülését: egyik oldalán a szónok és hadvezér, a birodalom keleti részét vezénylő Marcus Antonius, a másikon a nyugati térség ura, az ifj ú patrícius, Octavianus lépdelt. Rangos kísérőivel az újsütetű király, Júdea ura a Capitolium dombjára, Jupiter templomához vonult, hogy a város legfőbb szentélyében áldozatot mutasson be Róma pogány isteneinek. (Később is tett efféle „kétkulacsos” gesztusokat, csak hogy megőrizze hatalmát.)

Heródes elnyerte hát a trónt – ám meg is kellett küzdenie a birodalmáért …

Minderről, továbbá építészeti bravúrjáról és Heródion nagyszerű feltárásáról a National Geographic Magazin héten megjelent decemberi számában olvashat.