Télen sem szünetel a metánkibocsátás a tundrán

Az régóta ismert, hogy nyáron a tundra fagyott talajának felolvadásakor, felszabadul a talaj növényi maradványaiban felhalmozódott metángáz. Ezzel együtt a kutatók úgy hitték, hogy a hosszú téli időszak alatt a hóval takart, jégbefagyott föld kibocsátási aktivitása megszűnik. A svédországi Lund Egyetem munkatársainak tudományos vizsgálatai azonban új megvilágításba helyezték a kérdést. A sarkkutatók idén két hónapon keresztül mérték a metánkibocsátást Grönland északkeleti részén. Azt tapasztalták, hogy a koncentráció a szeptember végi kemény fagyok idején sem változik a nyár derekán mért értékekhez képest. A vizsgálati eredmények a sarkvidék légkörébe kerülő teljes metánmennyiségre vonatkozó becsléseket ugyan nem módosítják, ám annak időbeli eloszlásáról alkotott kép alapvető korrekcióra szorul.

A metánt baktériumok termelik, amelyek oxigén hiányában elszaporodnak a szerves anyagban. A légköri metángáz elsőszámú természetes forrásai a mocsár- és lápvidékek, emellett az óceánok mélyéről is folyamatos a felbugyogása, valamint az erdőtüzek és a termeszhangyák is jelentős mennyiségű metánt juttatnak a levegőbe. A légköri metán kétharmadáért azonban az emberi tevékenység felelős, így a szénbányászat, a fosszilis tüzelőanyagok égetése, az állattenyésztés, a rizstermesztés és a hulladéktelepek.
A metán a széndioxid mellett a legjelentősebb üvegházhatású gáz, és bár légköri mennyisége jóval kevesebb a széndioxidénál, káros hatását legalább húszszor hatékonyabban fejti ki. az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC – International Panel on Climate Change) tavalyi jelentése szerint a metán mintegy 14, 3 százalékkal járul hozzá az ember okozta globális felmelegedéshez.

Kapcsolódó cikkeink:

Egyre magasabb a légkör metán koncentrációja
Mégis az üvegházhatású gázok okozzák a sarkvidékek felmelegedését