Virág, Szvetlana, Konrád, Viktória, Milos2020. november 26., csütörtök
Tudomány

Darwin másodhegedűse

2008.12.07.Admin
National Geographic Magyarország

Wallace teremtette meg az evolúciós biogeográfiát, úttörő munkát végzett a szigetbiogeográfia terén, egyik legelső teoretikusa volt az adaptív mimikri jelenségének és látnoki szószólója a ma biodiverzitásként ismert fogalomnak.

Írta David Quammen
Fényképezte Robert Clark

Az angol Alfred Russel Wallace az 1850-es és 60-as évek fordulóján még ifjú természetbúvárként kutatta a maláj szigetvilágot. A kis szigeten sem emléktábla, sem szobor nem utal rá, hogy éppen Ternatéről küldte el nagy jelentőségű levelét 1858. március 9-én az Európába induló postagőzössel. A levélhez, amelynek címzettje bizonyos Charles Darwin úr volt, rövid dolgozatot is csatolt: „A változatok ama tendenciájáról, hogy korlátlanul eltérhetnek az eredeti típustól”. Több mint tízévi kutatás után, két éjszaka alatt vetette papírra felismeréseit. Még nem használta a két kulcskifejezést (természetes kiválasztódás, evolúció), de amit leírt, sokban egyezik Darwin később közzétett eszméihez.

A két tudós párhuzamosan született felfedezése nevezetes tudománytörténeti sztori. A lényeg: noha manapság egyedül Darwin nevével szokás összekapcsolni, a pályakezdő fiatal természettudós, Alfred Russel Wallace és Charles Darwin jószerével egy időben dolgozta ki az evolúció elméletét. Wallace-t azonban – aki életében Darwin ifjú kollégájaként, illetve a tudomány és a szociális gondolkodás egyik jelentős alakjaként volt közismert – 1913-ban bekövetkezett halála után hamar elfeledték. Alakja csak az utóbbi években, nem kis részben a Darwin életét apró mozzanatokig kikutató szakemberek és ismeretterjesztő írók munkája nyomán került ismét előtérbe. Írásai – az evolúciós elmélettől egészen a Mars bolygón elképzelt társadalmi igazságosságig – újra napvilágot látnak, egyrészt nyomtatásban, másrészt a világhálón. A tudománytörténet szerint Wallace teremtette meg az evolúciós biogeográfiát (a fajok elterjedési viszonyainak okát firtató tudományágat), úttörő munkát végzett a szigetbiogeográfia terén, egyik legelső teoretikusa volt az adaptív mimikri jelenségének és látnoki szószólója a ma biodiverzitásként ismert fogalom fontosságának.

Mindemellett pazar rovar- és madárkollekcióval gazdagította a múzeumi gyűjteményeket és a rendszertan tudományát. A 19. század egyik legnagyobb terepbiológusa nyughatatlan lélek volt, soha sehol nem érezte igazán jól magát. Hitt a spiritizmusban, szeánszokon vett részt, lelkes híve volt a frenológiának, a mesmerizmusba is belekontárkodott. Az emberi agy fejlődésének kérdésében szakított a darwinizmussal, ellenezte a himlőoltást, és síkraszállt a nagy földbirtokok államosításáért.

Walalce-t különc mivolta sebezhetővé tette: ellenlábasai semmibe vették, hóbortos figurának tartották. Ma sincs rá magyarázat, miként férhettek meg egyazon elmében a ragyogó gondolatok, a radikális meggyőződés és a féktelen fanatizmus, hogyan békélhetett meg a természetbúvár a sarlatánnal.

WallACE életpályájának sarkalatos pontja – hasonlóan Shakespeare és szöges ellentétben Darwin sorsának alakulásával –, hogy épp a nincstelenség ösztökélte kivételes teljesítményre. 1823-ban, szegény családba született, már 14 évesen kimaradt az iskolából és dolgozni kezdett (a 28 éves Darwin

Mindazok a tér- ér időbeli jellegzetességek, amelyeket az állatok elterjedési viszonyaiban észrevett, Wallace számára nem sokat árultak el az evolúciós folyamatok működéséről, viszont alátámasztották A Teremtés természetrajzának nyomaiból levont hipotézisét, miszerint a fajok – bizonyos természetes leszármazási és átalakulási folyamatok során – egymásból alakulnak ki. Noha még nem használta a biogeográfi a szót, Wallace 1852-ben már ezt a tudományt művelte. Brazíliából visszatérve dolgozatot adott közre az Amazonas-medence felsőbb régióiban honos majomfajok elterjedési viszonyairól. Észrevette és különösnek találta, hogy az Amazonas, valamint az abba torkolló Negro és Madeira folyó egyik és másik oldalán más-más majmok élnek.Ha a Teremtő minden élőt a semmiből hozott létre, hogy jutott eszébe ezeket a majmokat csak az egyik vagy a másik folyópartra telepíteni?

Három esztendővel később Wallace Borneón, a Sarawak-folyó torkolatánál, egy magányos kis házban töltötte az esős évszakot – csupán maláj szakácsa volt vele. A gyűjtőmunka kényszerű szünetében, tapasztalatait átgondolva, felidézte magában régi olvasmányait: Swainson földrajzi és állatrendszertani tanulmányát, Humboldt útleírásait, Darwin hajónaplóját. Ezek a források sok fontos információval szolgáltak az állatok elterjedési viszonyairól – vagyis arról, hogy mely fajok és magasabb rendszertani csoportok hol fordulnak elő és hol nem találhatók meg. Kolibrik csak Észak- és Dél-Amerikában élnek, nektármadarat viszont csupán az Óvilágban, Nyugat-Afrikától keletre találunk. A tukánok Amerika trópusi részét népesítik be, a szarvascsőrűfélék hasonló élőhelyeken, de a trópusi Afrikában, Ázsiában és a keleti szigeteken élnek. A rovarok, halak, a hüllők, az emlősök, valamint a növények körében is megfigyelhetők hasonló elterjedési jellegzetességek.

Wallace-nak, mint később írta, feltűnt, hogy mindezeket a tényeket még senki nem használta fel a fajkeletkezés magyarázatában. Azt a megfigyelést is igen fontosnak tartotta Charles Lyell háromkötetes művében (Principles of Geology), hogy az időben előrehaladva egymáshoz nagyon hasonló fajok léte mutatható ki. A földrajzi és földtani bizonyítékból kiindulva Wallace így fogalmazta meg – ahogy ő nevezte – a fajok eredetének törvényét: „Mindegyik faj valamely korábban létező, hozzá igen hasonló fajból jött létre, ahhoz térben és időben is szoros közelségben.” Elképzelését papírra is vetette, s legott elküldte Londonba. Tanulmányának egyértelmű, de ki nem mondott alapgondolata az volt, hogy az egymáshoz hasonló fajok azért kerülnek együvé térben és időben, földrajzi és földtörténeti értelemben, mert közös őstől származnak. Wallace mindinkább hitt elképzelése igazában, ám az átalakulás mechanizmusát még nem tudta felvázolni. Írása azonnal megjelent egy rangos természetrajzi folyóiratban, de legtöbb olvasója – Darwint is beleértve – nem ismerte fel, hogy a fiatal természetbúvár immár a második nagy lépést tette meg az evolúciós elmélet felé.

Wallace bátorítást remélt a tudós köröktől, ám (mint Samuel Stevens leveléből értesült róla) némely kollégái csak legyintettek, mondván: Wallace maradjon csak meg a gyűjtésnél, ne kezdjen mindenféle teóriák fabrikálásába. Wallace nem törődött a lekezelő megjegyzésekkel,
folytatta a terepmunkát.

Minderről a National Geographic Magazin héten megjelent decemberi számában olvashat.

Hozzászólások

Hova tűnik a műanyag a tengerekből?

Hova tűnik a műanyag a tengerekből?

A tengerekbe jutó műanyag végső nyughelyének az üledékek tekinthetők, a parti mangrove erdők pedig különösen nagy mennyiségben képesek megkötni a műanyagot, egy új kutatás szerint.

Az elektromos járművek véget vethetnek a kőolajkorszaknak

Az elektromos járművek véget vethetnek a kőolajkorszaknak

A kőolaj iránti kereslet továbbra is nő, azonban ez a trend egészen gyorsan megfordulhatna egy új elemzés szerint.

A magyar kutatók élen járnak a kutyák viselkedésének kutatásában

A magyar kutatók élen járnak a kutyák viselkedésének kutatásában

A kutatók egyre többet foglalkoznak a kutyák viselkedésével, és a világ vezető, e témával foglalkozó, kutatócsoportja Magyarországon dolgozik.

Kína is elérte a Mariana-árok mélyét

Kína is elérte a Mariana-árok mélyét

A világóceán legmélyebb pontja, a Challenger Deep újabb, ezúttal kínai látogatókat kapott.

Először hoztak létre gyémántot hő nélkül

Először hoztak létre gyémántot hő nélkül

A természetben a gyémánt hosszú idő alatt, elképesztő nyomáson és hőmérsékleten, esetleg hirtelen, becsapódások hatására alakul ki, napjainkban azonban már az emberek is képesek létrehozni az anyagot.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket