Utolsó órák Pompejiben
Olasz természettudósok rekonstruálták egy pompeji család utolsó napjának történetét, akik a Vezúv ókori kitörésekor vesztették életüket.
Újszerű interdiszciplináris kutatásokat végeztek a Vezúv Kr.u. 79-es kitörésében megsemmisült Pompejiben. A nápolyi II. Federico Egyetem vulkanológusokból és molekuláris biológusokból álló kutatócsapata egyidejűleg elemezte a lerakódott vulkanikus eredetű anyagok rétegeit, valamint egy villa romjaiban fellelt 13 csontvázat.
A megvizsgált villa a város főutcáján, a Via dell’Abbondanzán helyezkedett el, és egy Julius Polibius nevű polgár otthona volt.
A ház hátsó részében 13 csontvázra bukkantak, amelyek közül az egyik egy még meg nem született magzathoz tartozott. Az antropológiai elemzések szerint a villában három férfi és három asszony, valamint négy fiú, egy lány és egy kisgyermek tartózkodott. Az egyik, kb. 16–18 éves nő hordozta a magzatot, a katasztrófa idején már mindenórás lehetett. A mitokondriális DNS vizsgálatok tanúsága szerint a 12 személy közül hatan vérrokonok voltak, öten valószínűleg testvérek, az egyik fiú pedig az unokatestvérük lehetett, az asszonyok viszont nem álltak vérrokonságban egymással. Feltehetőleg Polibius és a felesége, gyermekeik, egyikük unokatestvére és annak állapotos felesége alkották a családot, akikkel két szolgáló is együtt volt.
A Vezúv explóziója Kr.u. 79. augusztus 24-én délután egy órakor kezdődött meg. A gázokból, hamuból és a vulkáni kúpból kirobbanó kövekből (piroklasztokból) álló kitörési oszlop 15 kilométer magasságig emelkedett, s a városra azonnal habkőeső zúdult. A pompejiek közül sokan megpróbáltak ekkor elmenekülni. A becslések szerint ebben az első kitörési fázisban vesztette életét az áldozatok 38 százaléka: sokaknak betört a koponyájuk: a leomló háztetők, illetve a lehulló kövek végeztek velük. A vizsgált család talán épp a várandós asszony miatt vélte biztonságosabbnak a maradást.
A számítások szerint a vulkanikus lerakódások vastagsága óránként 15 centiméterrel gyarapodott. Polibius háza frontjának teteje estére rogyhatott be, vélhetőleg ekkor húzódhattak vissza a villa hátsó traktusába. Augusztus 25-ére virradóan az utcákat már három méteres horzsakőréteg borította – a menekülés ekkor már lehetetlen volt. Az explózió második fázisa még aznap bekövetkezett: a kitörési oszlop összeomlott saját súlya alatt, és forró piroklasztikus ár formájában zúdult le a Vezúv lejtőin. A 240–400 °C hőmérsékletű áradat csaknem egész Pompejit, így Polibius villáját is elöntötte, s a család a forró hamu mérges gázai között lelte halálát. Némelyik csontváz pozíciója arra utal, hogy az áldozatok egy része az ágyon feküdt halála pillanatában.
Kapcsolódó cikk:
Szenzációs régészeti feltárások Rómában
Az elszigetelt kis élőhelyfoltok biodiverzitás-megőrző szerepe
Az Alföldön található erdőssztyepp-foltok és kunhalmok biodiverzitását vizsgálva az ELKH Ökológiai Kutatóközpontban (ÖK) munkatársai azt találták, hogy ezen elszigetelt elhelyezkedésű élőhelyek természetvédelmi értéke kis méretük ellenére is kiemelkedő, többek között legalább százötven - részben ritkán látható, részben eddig teljesen ismeretlen - pókfajnak adnak otthont.
Madárinfluenza egy spanyol nyércfarmon
A nagy tömegben együtt tartott nyércek nem először válnak valamilyen járvány áldozatává, az eset felettébb elgondolkodtató.
Horgas fogú pterodaktiluszt találtak
A különleges ősmaradványra véletlenül bukkantak rá Németországban, miközben egy krokodilcsontokat tartalmazó kőtömböt szabadítottak ki a szakemberek.
A kutyák és törpemalacok vizuális jelzései
Az ELTE Etológia Tanszék kutatói azt vizsgálták, hogy a családi kedvencként tartott kutyák és törpemalacok vajon megmutatják-e gazdájuknak a számukra elérhetetlen (de a gazdájuk számára elérhető) élelem helyét.
Ahol már betiltották a kínai díszkörtét
Hazánkban is egyre több helyen ültetik azt a kínai díszkörtefát, amelyről ma már jól ismert: rendkívül könnyen kivadul és képes inváziós fajként tönkre tenni a természetes környezetet.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
