Utolsó órák Pompejiben

Újszerű interdiszciplináris kutatásokat végeztek a Vezúv Kr.u. 79-es kitörésében megsemmisült Pompejiben. A nápolyi II. Federico Egyetem vulkanológusokból és molekuláris biológusokból álló kutatócsapata egyidejűleg elemezte a lerakódott vulkanikus eredetű anyagok rétegeit, valamint egy villa romjaiban fellelt 13 csontvázat.

A megvizsgált villa a város főutcáján, a Via dell’Abbondanzán helyezkedett el, és egy Julius Polibius nevű polgár otthona volt.

A ház hátsó részében 13 csontvázra bukkantak, amelyek közül az egyik egy még meg nem született magzathoz tartozott. Az antropológiai elemzések szerint a villában három férfi és három asszony, valamint négy fiú, egy lány és egy kisgyermek tartózkodott. Az egyik, kb. 16–18 éves nő hordozta a magzatot, a katasztrófa idején már mindenórás lehetett. A mitokondriális DNS vizsgálatok tanúsága szerint a 12 személy közül hatan vérrokonok voltak, öten valószínűleg testvérek, az egyik fiú pedig az unokatestvérük lehetett, az asszonyok viszont nem álltak vérrokonságban egymással. Feltehetőleg Polibius és a felesége, gyermekeik, egyikük unokatestvére és annak állapotos felesége alkották a családot, akikkel két szolgáló is együtt volt.

A Vezúv explóziója Kr.u. 79. augusztus 24-én délután egy órakor kezdődött meg. A gázokból, hamuból és a vulkáni kúpból kirobbanó kövekből (piroklasztokból) álló kitörési oszlop 15 kilométer magasságig emelkedett, s a városra azonnal habkőeső zúdult. A pompejiek közül sokan megpróbáltak ekkor elmenekülni. A becslések szerint ebben az első kitörési fázisban vesztette életét az áldozatok 38 százaléka: sokaknak betört a koponyájuk: a leomló háztetők, illetve a lehulló kövek végeztek velük. A vizsgált család talán épp a várandós asszony miatt vélte biztonságosabbnak a maradást.

A számítások szerint a vulkanikus lerakódások vastagsága óránként 15 centiméterrel gyarapodott. Polibius háza frontjának teteje estére rogyhatott be, vélhetőleg ekkor húzódhattak vissza a villa hátsó traktusába. Augusztus 25-ére virradóan az utcákat már három méteres horzsakőréteg borította – a menekülés ekkor már lehetetlen volt. Az explózió második fázisa még aznap bekövetkezett: a kitörési oszlop összeomlott saját súlya alatt, és forró piroklasztikus ár formájában zúdult le a Vezúv lejtőin. A 240–400 °C hőmérsékletű áradat csaknem egész Pompejit, így Polibius villáját is elöntötte, s a család a forró hamu mérges gázai között lelte halálát. Némelyik csontváz pozíciója arra utal, hogy az áldozatok egy része az ágyon feküdt halála pillanatában.

Kapcsolódó cikk:
Szenzációs régészeti feltárások Rómában