Darwin tévedett? – 2. rész
A tényt, hogy Földünk pezseg az élettől, az evolúciós elmélet tudományosan magyarázza. Az érveket és ellenérveket sorakoztatjuk fel a National Geographic Channel filmje nyomán.
Veszélyesen élni
A Földön élő sok ezernyi állat között akadnak, amelyek olyan szépek és annyira feltűnők, hogy nem maradhatnának életben. Az evolúció olyan tulajdonságokat részesít előnyben, amelyek a fennmaradást segítik elő. Sok madár azonban olyan színpompás, hogy a ragadozók már egy kilométerről is észrevehetik. Hogyan magyarázható ez a természetes szelekcióval? Hogyan alakulhattak ki olyan állatok, amelyek szinte könyörögnek azért, hogy egyék meg őket?
 |
|
Az Indiában őshonos páva gyakran szerepel a tigris étlapján. A szabad természetben élő madárnak a legkevésbé sincs szüksége olyasmire, ami akadályozza. Például ekkora tollakra, amelyeket könnyen meglátnak a ragadozók, és amely lassítja a menekülést.
A kreacionisták szerint a magyarázat kézenfekvő: Isten teremtette az ilyen állatokat. Az evolucionisták számára azonban az ilyesmi rejtély. Hogyan hozhatott létre a természetes szelekció olyan tulajdonságokat, amelyek nem elősegítik, hanem hátráltatják egy állat fennmaradását? Olyan probléma ez, amely Darwin egész elméletét alááshatná.
Ha a legrátermettebb fennmaradása az érvényes, vezérlő elv, akkor joggal vélhetnénk, hogy a pávának ki kellett volna halnia. Darwin azonban felismerte, hogy az evolúció nemcsak a fennmaradásról szól, hanem valami más is szerepel benne: a szex.
A nőstény madarak a ragyogó tollazatú hímeket részesítik előnyben. Mivel a mutatós hímek sikeresebbek a nőstények körében, több utóduk lehet. Sok nemzedék után az élénkebb színek szétterjednek a populációban. A színtelenebb madarak pedig fokozatosan kihalnak.
Ez azonban újabb kérdést vet fel. Miért választják a nőstények a ragyogó színű és feltűnő tollazatú hímeket? A válasz a hímek génjeinek minőségében rejlik. Csak a legjobb génállományú hímek elég erősek ahhoz, hogy különösen hosszú tollakat és a ragyogó színeket hozzanak létre. Ha a nőstények a legszínesebb hímekkel párosodnak, biztosítják,
hogy utódaik életben maradnak, és szaporodnak.
Elveszett hátsó lábak
A bálnák és a delfinek ősei ötvenötmillió évvel ezelőtt elhagyták a szárazföldet, és tengeri életmódra tértek át. David Kingsley, a Stanford Egyetem biológusa megoldani készül a rejtélyt, ami a cetek lábának elvesztéséhez vezetett. Ha megnézünk egy cetet, láthatjuk, hogy teste áramvonalas, és nagy sebességgel úszhat az óceánban. Az áramvonalasság együtt járt a hátulsó végtag elvesztésével. A cetek őseinek elülső végtagja úszóvá alakult. De miért vesztették el teljesen a hátulsó lábaikat? A DNS-nek milyen változása okozta ezt?
A választ a Föld egyik legkisebb hala adhatja meg. A tüskés pikónak két változata ismert. Az egyiknek vannak hátsó végtagjai, mégpedig jó okból. Ha a tüskés pikót egy pisztráng próbálja lenyelni, a túlontúl széles hátulsó végtagok miatt elmenekülhet. Olyan tavakban, ahol nem élnek pisztrángok, egyes tüskés pikók viszont elvesztették hátulsó végtagjaikat. Ez sejtetni engedi, hogy a cetek lába miért tűnt el.
Kingsley és munkatársai a laboratóriumban a tüskés pikók végtagjainak eltűnéséért felelős géneket keresik. Rájöttek, hogy a halak hátulsó végtagjának kifejlődését nagyrészt a PITX1 nevű gén irányítja. Csak egyetlen gén, de a szerepe jelentős. Ahhoz, hogy a hátulsó végtag kialakuljon, az szükséges, hogy ez a vezető gén a fejlődés nagyon korai szakaszában aktiválódjon, és egy egész sor más gén tevékenységét irányítsa. A hátulsó végtaggal bíró, illetve a hátulsó végtag nélküli halakban egyaránt ott van a PITX1 gén.
A különbség nem magában a génben, hanem a szomszédos DNS-szakaszban rejlik. A hátsó végtaggal rendelkező tüskés pikókban a DNS úgynevezett regulátorszakasza válaszol egy kémiai ingerre, és bekapcsolja a PITX1 gént: a hátulsó végtag növekedni kezd. A hátulsó végtag nélküli tüskés pikókban azonban a regulátorszakasz egy apró változása inaktiválja a gént: a gén nem működik, ezért a hátulsó végtag nem fejlődik ki. Kingsley és csapata szerint, ami a tüskés pikóval történt, az esett meg a cetekkel is. A regulátorszakasz kis változása a cetek őseiben kikapcsolta a PITX1 gént. Ez pedig megállította a hátulsó lábak fejlődését.
Ellenfelei több mint száznegyven éve támadják Darwin elméletét. Ha viszont a bizonyítékokat nézzük, az ellenvetések nem állják meg a helyüket. A tudomány egyenként megállapította róluk, hogy tévesek. A bizonyítékok oly számosak, hogy minden józan belátású szakember ténynek tekinti az evolúciót. Az élet káprázatosan gazdag és változatos. Valóságos csodának tűnik. Ám az igazi csoda az, hogy ezt a sokszínű és különleges világot egyszerű természeti törvények hozták létre. Csoda az is, hogy a természet egyik sajátos alkotása, az emberi elme mindezt képes megérteni.
A cikk előzménye:
Darwin tévedett? – 1. rész
Kapcsolódó cikkek:
Egyre több fiatalnál alakul ki gyulladásos bélbetegség
Az elmúlt húsz évben drasztikusan emelkedett a gyulladásos bélbetegségekben (IBD) szenvedők száma. Hazánkban mintegy 60 ezer beteget tartanak számon, és a kór egyre fiatalabb korban alakul ki, minden ötödik gyermeket is érint.
Részecskefizikai együttműködés globális kérdések nyomában
Centiméteres pontosságú navigáció egy beomlott bányában, ahol nincs GPS jel? Egy még ismeretlen barlangi üreg, vagy egy rejtett kamra feltárása egy piramisban kozmikus részecskékkel? Izgalmas összefoglaló cikk jelent meg a Nature Reviews Methods Primers folyóiratban a világban aktuálisan zajló müográfiai kutatásokról, a különböző csoportok erősségeiről, köztük magyar kutatók eredményeiről.
Szimbiózis segíthette a túlélést
A cikászok egykor elképesztő bőségben nőttek bolygónkon, ám a legtöbbjük a dinoszauruszokkal együtt kihalt.
Miként lehet a legtöbbet kihozni a lehullott levelekből?
Az erdőkben teljesen jól működik a természetes körforgás, azonban a kertekben, parkokban, utcákon egész más a helyzetet.
Nem képes csodákra az agyunk
A közhiedelem és a tudományos közvélemény is úgy tartja, agyunk bizonyos sérülések után képes újrahuzalozni magát – egy új kutatás azonban megcáfolta ezt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
