Sziklamászó harcsa

A nemrég fölfedezett Lithogenes wahari mászóharcsa két halcsalád – a páncélos harcsák és a mászóharcsák – tulajdonságait egyesíti megjelenésében. Fejét és farkát csontos páncél oltalmazza, hasúszója pedig a függőleges felületeken, például köveken való kapaszkodáshoz alkalmazkodott. Szája a mindkét halcsaládra jellemző tapadókorongszerű szívószáj.

Ennivalóból új faj
A szokatlan harcsa már 20 évvel ez előtt szemet szúrt a kutatóknak. Egy az Amazonas távoli vidékén dolgozó venezuelai antropológus gyűjtött mintákat a bennszülöttek táplálékállataiból, és bevitte a Zoológiai Intézetbe meghatározásra. E minták között volt a harcsa is.

„A hal rendkívül különösen nézett ki, és nem illett egyetlen általunk ismert rendszertani csoportba sem – mondta Scott Schaefer biológus. – Viszont olyan volt, mintha átment volna rajta egy teherautó. A meghatározáshoz jobb állapotban lévő példányokra lett volna szükségünk.”

Évekig tartott, míg sikerült megtalálni a hal élőhelyét. Végül azonban több kutatóút után sikerült rábukkanni a halra a Rio Cuao forrásvidékén, az Orinoco folyó egyik mellékágában. A kutatók 84 példányt fejtettek le szó szerint a kövekről, és vittek magukkal, hogy meghatározhassák őket.

Az egyik élőhely: Az Orinoco folyó

Átmeneti alak két család közt
A begyűjtött példányok alapján egyértelművé vált, hogy a L. wahari új fajt képvisel, mégpedig átmeneti alakot a két halcsalád között. A fejet és a farkat borító páncél – egyéb tulajdonságokkal együtt – a páncélosharcsák (Loricariidae) elterjedt és sikeres családjához sorolja.

A harcsának azonban érdekesen módosult hasúszója is van, amely a testtől függetlenül előre hátra mozgatható. Ez a tulajdonság – a sziklákon való mozgást segítő tapadószájjal kiegészülve – az Andokban honos mászóharcsákra (Astroblepidae) jellemző. A mászás képessége rendkívül előnyös lehet e halak számára, mivel ezekben a magasságokban a folyók vízszintje elég változékony, és az áradás sem sodorja el őket.

Zuhatagos folyó az Andokban

Schaefer és munkatársa, Francisco Provenzano úgy véli, hogy a L. wahari a Lithogeninae alcsaládba tartozó halak harmadik ismert faja, és a három faj közös tulajdonságai alapján a páncélosharcsák családjába sorolható. Valószínűleg a harcsafajok ősi típusát képviseli, mielőtt e halcsoport szétágazott volna az evolúció folyamán.

Ez az evolúciós elhelyezkedés arra utal, hogy mindkét család közös őse valószínűleg az Amazonas- illetve az Orinoco-medence vizeinek felső folyását lakta, ahol a két család képviselői jelenleg a legnagyobb változatosságban fordulnak elő.