Nem elég hatékony klímavédelmi eszköz az algásítás

Január 26-án a kutatásért, a környezetvédelemért valamint a külügyekért felelős német miniszterek találkozóján az a döntés születetett, hogy a hamburgi Alfred Wegener Tenger- és Sarkkutató Intézet végrehajthatja a tervezett mesterséges algásítási kísérletet az Atlanti-óceán déli részén. Mint arról a National Geographic Online korábban beszámolt, a kutatás célja, hogy kiderítsék, a tengerbe szórt vas-szulfáttal előidézett algásodás alkalmas-e a légköri szén-dioxid nagy mennyiségű megkötésére, és ezáltal az üvegházhatás mérséklésére.

A kutatás, amelyben a németországi Alfred Wegener Sark- és Tengerkutató Intézet (AWI) valamint az Indiai Nemzeti Oceanológiai Intézet kutatói vesznek részt, nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, ugyanis sokan megkérdőjelezték a módszer hatékonyságát, és attól tartottak (tartanak), hogy a planktonok túlzott elszaporodása oxigénhiányos környezetet hoz létre a vízben, ami a halak és más élőlények tömeges pusztulásához vezethet.

Stephan Lutter, a WWF tengervédelmi szakértője a Spiegel Onlinenak nyilatkozva elmondta, hogy a mesterséges algásítással próbálkozó kísérlet szembe megy a biológiai sokféleség megőrzéséről szóló nemzetközi megállapodásokkal. A kritikák között az is szerepelt, hogy ez csak látszatmegoldás lenne, és elterelné a figyelmet a probléma gyökerének a kezeléséről, vagyis a kibocsátás csökkentéséről.

Negyven napig tart a kísérlet
A szakmai támadások miatt a németországi kutatásokért felelős miniszter január első felében a projekt elhalasztására szólította fel a kutatókat, amíg nem szereznek be a kutatás veszélytelenségét alátámasztó további szakvéleményeket. Az elmúlt hét folyamán az AWI magas rangú képviselőiből álló vezetők személyesen is lobbiztak a berlini pártpolitikai körökben valamint a környezetvédők és a média képviselőinél a projekt támogatása érdekében. A hétfői miniszteri találkozón viszont Annette Schavan, a kutatási tárca vezetője bejelentette, hogy engedélyezi a Lohafex névre keresztelt kísérlet lebonyolítását. Állítása szerint a kísérlettel kapcsolatos szakvélemények nem bizonyítják, hogy a módszernekbármiféle negatív hatása lenne. A bejelentést Sigmar Gabriel környezetvédelmi miniszter kudarcnak titulálta, ugyanis az előző hetekben ő is a kutatás veszélyeire figyelmeztetett, és továbbra is fenntartotta aggályait a kérdéssel kapcsolatban.

A döntés következtében a Polarstern (Sarkcsillag) nevű kutatóhajón elkezdődtek a munkálatok, amelynek során 20 tonna vas-szulfátot szórnak a tengerbe. A 40 napig tartó kísérletet egy 300 négyzetkilométer kiterjedésű örvény területén hajtják végre.

Nem oldja meg az üvegházgázok csökkentését az algásodás
A Nature című szaklapban nemrég megjelent publikáció éppen azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a mesterséges algásítás valóban megoldást jelenthet-e az üvegházhatású gázok csökkentésére. Raymond Pollard, a southamptoni Nemzeti Oceanográfiai Központ kutatója 2004–2005-ben nemzetközi kutatást vezetett a témában. A vizsgálatra Dél-Afrikától mintegy 2200 kilométerre lévő Crozet-sziget térségében került sor, ahol a vulkáni kőzetekből származó nagy mennyiségű vas miatt intenzív algásodás zajlik.

A mérések azt mutatták, hogy a vasban gazdag vizekben a plankton és ezáltal a megkötött szén-dioxid mennyisége megkétszereződött, de helyenként megháromszorozódott a távolabbi területek értékéhez képest. A kutatók viszont eredetileg sokkal intenzívebb algaszaporulatot és széndioxid-felvételt prognosztizáltak. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a megkötött szén-dioxidnak mindössze egy százaléka raktározódott el a tengerfenéken az algák pusztulásával, a többi újra felszabadult, és bekerült a körfolyamatba.

A.N.