A méhek tudnak számolni!

Egy kiválóan megtervezett kísérletben – amelyet dr. Saovu Csang (Shaowu Zhang), az Ausztrál Nemzeti Egyetem Látásközpontjának főmunkatársa és Hans Gross, valamint Jürgen Tautz, a németországi Würzburg egyetemének professzorai vezettek – a kutatók kimutatták, hogy a méhek különbséget tudnak tenni az olyan minták között, amelyek két vagy három pontot tartalmaznak. Ehhez elég csak repülés közben ránézniük az ábrára.

A rovarok némi tanulással képesek megkülönböztetni a három és a négy pontot tartalmazó ábrákat is. Úgy tűnik azonban, itt megáll a méhek matematikai tudománya, mert négy pontot már nem tudnak megbízhatóan elkülöníteni öt vagy hat ponttól.

Útjelző tábla a jutalomhoz
A vizsgálatokat a következőképpen végezték. A méhek berepültek egy Y alakú labirintusba az Y száránál. A bejárathoz két vagy három pötty volt felfestve, amely azt jelezte, az Y melyik szárában találják a jutalomfalatot. Ezután az Y elágazásánál lévő két ábra alapján helyesen ki kellett választaniuk a megfelelő pontszámú utat, hogy megtalálják a jutalmat. Ezt addig ismételték, amíg a méhek megbízhatóan megtanulták, hogy a bejáratnál lévő két pont azt jelenti, hogy két pontot kell keresniük a második útjelzőnél, hogy megtalálják az elrejtett jutalmat.

A kísérleti környezet gondos ellenőrzése igazolta, hogy a méhek nem használhattak sem színeket, sem szagokat, sem más nyomra vezető jeleket ahhoz, hogy megtalálják az utat a jutalomként elrejtett cukros vízhez.

„Munkatársam, Srinivasan professzor kimutatta, hogy a méhek akár négy útbaigazító jelet is figyelembe tudtak venni a kaptártól a táplálékforrásig vezető útjukon. Ez az új kutatás igazolja, hogy a méhek képesek különbséget tenni a számok között akkor is, ha megváltoztatjuk a pöttyök mintázatát, alakját vagy színét!” – nyilatkozta Csang.

A minták megváltoztatása nem csapta be a méheket
A kutatók használhattak kék vagy sárga pontokat, csillagokat vagy citromokat, vagy akár véletlenszerű mintákat is: egyik sem tévesztette meg az ügyes rovarokat, amelyek továbbra is megbízhatóan navigáltak a szám alapján a jutalom irányába, ha egyszer már rájöttek és memorizálták, mit jelentenek a jelzések.

Eleinte a méhek elég sok időt töltöttek a pontok vizsgálásával. Később, miután már tudták, mit jelentenek, csak egyenesen elzúgtak mellettük.

A méhek határozottan fölismerték a különbséget a kettő, a három és a négy között – bár a négynél már gyakrabban hibáztak. Ezt a folyamatot szaknyelven szubitizációnak hívják, ami a kis számú tárgyra adott gyors és pontos válaszreakciót jelenti.

Kétféle memóriarendszer
„Úgy véljük, a méhek kétféle memóriarendszert használnak” – mondja dr. Csang. „Első a munkamemória, amelyet a jutalmat jelző pontok számának felidézésére alkalmaznak. A második rendszert a memóriaszabályokhoz használják. Úgy jöttünk rá erre, hogy változtattuk a pontok elhelyezkedésének mintázatát, de a méheknek ennek ellenére sikerült megtalálniuk a jutalmat.”

A kísérlet a társas rovarok kivételes tanulási képességét is demonstrálja. E rovaroknak hosszú utakat kell megtenniük élelemgyűjtés közben – a Látásközpont csoportja egyes esetekben 11 km távolságra is nyomon követte a méheket –, majd vissza kell találniuk a kaptárba, és újra a táplálékforráshoz. Eközben igen nagy hasznát veszik, ha képesek megjegyezni, hogy például két vagy három tagból álló facsoport mellett repültek-e el.

Még egy izgalmas kérdés vár megválaszolásra. Vajon a méhek képesek-e elemi számtani műveletek elvégzésére? A kutatók már tervezik következő kísérletüket ennek kiderítésére.

Kapcsolódó cikkek: