Tudományos szenzácók 2008-ból

10. helyezett: A kameruni szuperbéka
Külsőre semmi különös: egy átlagos, sötétzöldes színű béka. De belül tisztára olyan, mint az X-Men című filmbeli Farkas: vész esetén az ártatlan kis békalábak veszélyes fegyverré válnak. Az aprócska békalábakban ugyanis hegyes kis csontok nőnek, amelyeket egy masszív kollagénrost tart „behúzva”. Vész esetén a kollagénrostok elszakadnak, s az álkarom a béka bőrét átlyukasztva kipattan, és megsebzi a támadót. A felfedezés azért is érdekes, mert már száz éve találtak az Arthroleptidae családba tartozó békacsontvázakat, amelyeken van ilyen apró csontocska, de sokáig azt hitték, hogy a konzerválási folyamatban rontottak el valamit. A ScienceNOW cikke itt olvasható, a kutatás pedig itt látható.

9. helyezett: Földrengésben edződtek az ókori civilizációk.
Ha Eric Force geológus nyugdíjas éveit nem azzal tölti, hogy az ókorról szóló egyetemi előadásokra járkál, talán sose jön rá a világ arra a fura összefüggésre, miszerint a nagy civilizációk szinte kizárólag a tektonikus törésvonalak mentén jöttek létre. Az általa megvizsgált nagy civilizációk központjának zöme vulkanikus aktivitás közelébe esett, volt olyan is, amely csak 75 kilométerre volt valamelyik aktív vulkántól. (Ez alól csak Kína és Egyiptom kivétel.) Hogy mi ennek a logikája, nem lehet pontosan tudni: a törésvonalak mentén általában jó a vízellátás, és termékenyebb a talaj, ám Force szerint önmagában egyik tényező sem mutat egyértelmű összefüggést a nagy birodalmak elhelyezkedésével. Szerinte könnyen lehet, hogy a „tűzben edzés” pszichológiai hatása tette naggyá a birodalmakat. A cikk itt olvasható.


8. helyezett: Kiment a divatból a pávatoll, és a kaméleon nem álcázza magát.
Darwin evolúciós elméletének egyik nagy alapvetése a szexuális szelekció, amely néha az egyed túlélése szempontjából hátrányos tulajdonságok kifejlődését segíti elő, hogy minél sikeresebb legyen génjei továbbörökítésében. A legismertebb, leggyakrabban idézett példa erre a hím pávák tobzódóan nagy és díszes farktollkoronája. A szép farktollak a jó gének jelei – az elmélet szerint. Ám egy új kutatásból az derült ki, hogy a nőstények párválasztása mégsem hozható közvetlen összefüggésbe a farktollak színességével és méretével: egy japán kutató 268 pávapárválasztást tanulmányozva arra jutott, hogy a több pávaszem nem feltétlenül hoz több randit. Lehet, hogy így volt, csak ma már nem trendi? A cikk itt olvasható. 


A pávához hasonlóan közhelyszerű darwini példa a kaméleon, amely fantasztikus színváltoztató képességével olvad bele a környezetébe, hogy elkerülje a ragadozókat. Legalábbis így tartották eddig, ám egy új kutatás szerint a kaméleon a rendelkezésére álló színek közül éppenséggel azokat választja ki, amelyek elütnek a környezetétől a fajtabéli kaméleon – és mintegy mellékesen a ragadozó madarak – szemében. Úgy tűnik, a színválasztás szinte kizárólag a fajon belüli kommunikációt szolgálja, a rejtőzködést nem. A kamuflázsról szóló százévnyi irodalmat és a 21 ausztrál kaméleonfajt vizsgáló ausztrál kutatás adatait áttekintő amerikai Robert Hanlon szerint elég egyértelmű a helyzet: vagy álljon elő valaki egy olyan kaméleonfajjal, amely tényleg álcázza magát, vagy iktatni kell ezt az elméletet is a megcáfoltak között. A kamuflázs igazi királya nem a kaméleon, hanem a tintahal, mint a zóna is megírta. A kaméleonról szóló ScienceNOW-cikk A cikk itt olvasható, kutatás kutatás pedig itt látható.

7. helyezett: A szabad akarat halott.
Még akkor is a tudatalattink dönt, amikor azt hisszük, hogy gondosan mérlegeltünk – derül ki egy 2008-as kutatásból, amely egy egyszerű kísérleten alapult. Ebben egy fMRI-készülékben feküdtek a kísérleti alanyok, akiknek el kellett dönteniük, hogy a jobb vagy a bal oldali gombot nyomják meg, s jelezniük kellett a kutatóknak a döntés pillanatát. Az derült ki, hogy az agy homlok mögötti része – amelynek aktivitása hatvanszázalékos valószínűséggel előre jelezte, hogy az illető a bal vagy a jobb gombot nyomja meg – már tíz másodperccel a tudatos döntés időpontja előtt aktív volt. Magyarán jóval hamarabb született meg a döntés, mint hogy a kísérleti alanyokban ez tudatosodott volna.

6. helyezett: Kapuzárási pánik a hangyáknál.
Régóta ismert, hogy a hangyák és más rovarok támadás esetén feláldozzák magukat a bolyért: amikor megcsípik a támadót, letörik a fullánkjuk, és belehalnak. Ám arra, hogy ezt rutinszerűen, támadás nélkül is megtennék, csak most derült fény egy dél-amerikai hangyafaj tanulmányozásakor. Egy lengyel kutató Brazíliában kutatta az F. Pusillus hangyabolyok homokrendezési logikáját a cukornádültetvények környékén, amikor arra lett figyelmes, hogy esténként minden bolyból kint marad hat-nyolc hangya, s ők fedik be homokkal a boly bejáratait. Zömük elpusztul a kint töltött éjszakán. Elméletük szerint talán az átvonuló ellenséges hangyabolyok ellen szolgál az önfeláldozó kapuzárás.

5. helyezett: Még hogy nem lehet a fénynél gyorsabban haladni!
A fénysebesség körülbelül tízezerszeresével jutott át egy kísérletben információ egy
kvantummechanikailag összefonódott fotonpár kettéválasztott, egymástól 18 kilométerre lévő fotonja között. Ez azt jelenti, hogy Einsteinnek ebben nem volt igaza: igenis lehetséges a fénysebességnél gyorsabb sebesség, csak épp az elemi részecskék misztikus világában. A cikk itt olvasható.

Az első négy helyezett a Zóna oldalán olvasható.