Feltérképezték a neandervölgyi ember genetikai állományát

A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatócsapata Svante Pääbo vezetésével évek óta folytat genetikai vizsgálatokat egy horvátországi barlangból előkerült 38 000 éves neandervölgyi leleten. A kutatás első fázisában a sejtben található sejtszervecske, a mitokondrium – 16565 bázispárból álló – bázissorrendjét határozták meg, ezzel elsőként térképezték fel a neandervölgyiek mitokondriális DNS-ének szekvenciáját. (A mitokondriumok olyan sejtszervecskék, amelyeknek saját DNS-állománya van – ez sokkal kisebb, mint a sejtmagban lévő DNS, ám tartósabban megmarad.) Ezt követően a tudósok a sejtmag genomja felépítésének megismerését tűzték ki célul, azaz immár a teljes nukleáris (sejtmagi) DNS-szekvencia meghatározására irányult a kutatás. Ez jóval bonyolultabb feladat volt: 3 milliárd bázispár sorrendjét kellett megállapítani. A munkát az is nehezítette, hogy a DNS az évezredek során rengeteg apró, egyenként mintegy 50 nukleotidból álló darabkára töredezett szét.

A csapat korábbi kutatási eredményei alapján tudjuk, hogy az ember (Homo sapiens) és a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) fejlődési vonala 660 ezer éve (plusz–mínusz 140 ezer év eltéréssel) vált el egymástól, azaz a két faj több százezer évig élt egymás mellett a bolygón. Régóta foglalkoztatja a tudományt a kérdés, hogy szeparált közösségeik pontosabban milyen viszonyban álltak egymással. Annyi bizonyos, hogy egymás táplálékkonkurrensei voltak. Az is nyitott kérdés a mai napig, hogy mi okozhatta a neandervölgyiek hirtelen eltűnését kb. 30 ezer éve. Ez a dátum egybeesett a jégkorszak utolsó szakaszának egyik hideg periódusával (a Würm glaciális eghy hideg periódusa), ezért a legvalószínűbbnek az az elmélet tűnik, hogy a robosztusabb Homo neanderthalensis alulmaradhatott a táplálék megszerzéséért vívott küzdelemben, hiszen nekik több kalóriára volt szükségük az életben maradáshoz.

A teljes genetikai kód megfejtése a kihalás miértjére is pontos választ adhat a közeljövőben. Csakúgy, mint arra az izgalmas kérdésre, hogy keveredhetett-e a két faj egymással. Amerikai tudósok arra az eredményre jutottak, hogy a neandervölgyiek és a modern ember genomja (génállománya) mindössze 0, 5%-os eltérést mutat egymástól (igaz, a neandervölgyiek és a csimpánzok között számos ponton nagyobb egyezést találtak). A mitokondriális DNS-szekvencia feltárása alapján valószínűtlen a keveredés, bár nem zárható ki, hogy a kicsi, elszigetelt csoportokban élő neandervölgyiek lokálisan kereszteződhettek az emberrel. Néhány tudós egyenesen úgy véli, hogy két, Portugáliában fellelt keverék egyedet már azonosítottak az anatómiai tulajdonságok alapján. A kérdésre a végső választ a neandervölgyiek egyes génjeinek meghatározása adhatja, ami a következő lépcsője lehet Pääbo és munkatársai kutatássorozatának.

Horváth Anikó

Kapcsolódó cikkek: