Már két mutációval gyilkos influenzajárvány alakulhat ki

Egy új tanulmányban az 1918-as világjárványt okozó, legkevesebb 50 millió áldozatot szedő influenzavírust hasonlították össze egy halálos, ám nem járványszerűen terjedő változattal.

Az eredmény megdöbbentő: a különbség csupán két kis mutáció a vírus felszínén. Elegendő csupán két aminosavnak (a fehérjék építőkövei) megváltoznia a vírus felületén, hogy könnyen terjedővé és így világjárványt okozóvá váljon.

Az influenzavírusok fő felületi fehérjéje, a hemagglutinin az orrban és a tüdőben lévő sejteken található cukrokhoz kötődik. Ez után a vírus behatol a sejtbe és szaporodni kezd. A madárinfluenza vírusa a 2, 3-sziálsav nevű cukrot részesíti előnyben. Az emlősökhöz alkalmazkodott influenzavírus jobban kötődik a 2, 6-sziálsavhoz. Az emlősöknél 2, 3-sziálsav csak mélyen a tüdőben található, a 2, 6-sziálsav viszont az orrban és a torokban fordul elő.

A H5N1 vírus a 2, 3 típusú cukorhoz kötődik. Úgy vélik, ezért okoz emberekben pusztító fertőzést a tüdő mélyén, de nem terjed emberről emberre, mert nem kötődik meg és nem szaporodik az orrban.

Terrence Tumpey és munkatársai az Egyesült Államok Centers for Disease Control and Prevention (CDC) nevű járványügyi központjának atlantai intézetében kiderítették, hogy az 1918-as spanyolnátha vírusa nem így működött. Rekonstruálták a vírust, és megváltoztattak egy vagy két aminosavat a hemagglutininjében. E két változtatás együttesen olyanná alakította a fehérjét, amelyet az 1918-as vírus madárinfluenza-változatában találtak.

Ezután vadászgörényeket tettek ki a vírusnak. Ezek az emlősök az emberhez igen hasonló módon kapják el az influenzát. Az 1918-as vírus halálos volt, és megfertőzte a többi vadászgörényt is. Az egy aminosavban eltérő változat még mindig gyilkolt, de gyengén terjedt. A két aminosavban eltérő változat is halálos volt, de nem terjedt tovább. Megfigyelték viszont, hogy mindegyik vírus jelentős mértékben replikálódott a görények orrában, ami azt mutatja, hogy a replikáció önmagában nem teszi átadhatóvá a vírust.

Halálos tüsszögés

A változatlan 1918-as vírus a 2, 6-sziálsavhoz kötődik, a kutatók által megváltoztatottak viszont a 2, 3-hoz. Mindamellett a 2, 3-sziálsavhoz kötődő vírusok is gondtalanul szaporodnak az emlősök orrában, ahogy azt hongkongi tudósok nemrég kimutatták a H5N1 esetében is.

A CDC kutatócsoportja levonta a következtetést, hogy a vírus terjedéséhez az szükséges, hogy képes legyen kötődni a 2, 6-cukorhoz, akár szüksége van erre a szaporodáshoz, akár nem. Jelenleg még nem világos, mi is e kötődés hatása. Egyik támpont ennek kiderítéséhez, hogy a nem fertőző vírusokkal – H5N1 vagy mutáns 1918-as – megbetegített görények nem tüsszögnek, a fertőzők viszont igen.

„A 2, 3-sziálsavreceptorokkal rendelkező sejtek a hörgő nyálkáihoz kapcsolódnak” – mondta Tumpey a New Scientist folyóiratnak. Ez a nyúlós váladék gátolhatja ezeket a vírusokat és megakadályozza, hogy tüsszögési ingert váltsanak ki, ami „szerepet játszhat az influenza terjedésében, legalábbis a görényeknél”.

A legfontosabb számunkra azonban az, hogy mit mond ez a kísérlet arról, hogyan kezdődhet a következő világjárvány. Ugyanazok a mutációk, amelyek az 1918-as influenzát járványossá tették, nem következhetnek be a H5N1 esetében, mert annak más a hemagglutininje. A CDC eredményei azonban arra ösztönöznek, hogy derítsük ki, milyen mutációk teszik lehetővé a H5N1 vírus 2, 6-sziálsavhoz való kapcsolódását, mivel ez teheti fertőzővé. Ezután figyelhetnénk ezeket a mutációkat és így még korai stádiumában lefülelhetnénk a kialakuló járványt.