Hiénaürülékben találtak rá a legősibb emberi hajszálakra

A Journal of Archaeological Science című régészeti szaklapban tette közzé tanulmányát a johannesburgi Witwatersrand Egyetem paleontológusa, Lucinda Backwell vezette nemzetközi kutatócsapat az első olyan korai emberi maradvány felfedezéséről, amely nem csontlelet. A Johannesburghoz közeli, az emberiség bölcsőjeként is emlegetett Sterkfontein-völgyben található Gladysvale-barlangban felhalmozódott fosszilizálódott hiénaürülékből (koprolitból) 195–257 ezer éves emberi hajmaradványokat sikerült azonosítani. A lelet korát a koprolitot magában foglaló barlangi üledék U–Th módszerrel történt kormeghatározása alapján becsülték meg.

A lelet nagyjából kétszázezer évvel idősebb az eddigi legrégebbi ismert emberi hajmaradványnál, amely egy kilencezer éves észak-perui múmiáé volt. A most felfedezett 40 hajszál a középső pleisztocénban (a jégkorszak közepén) élt ősünktől származik, és kora alapján egyaránt tartozhatott az előemberhez (Homo heidelbergensis vagy Homo erectus) vagy már az anatómiailag modern emberhez (Homo sapiens).

A kutatók egy kb. 25 centiméteres blokkot vágtak ki a barlangban fellelt megkövesedett hiéna-ürülékből, amelyből aztán vékony csipeszekkel nyerték ki a hajszálakat. Minden bizonnyal a barna hiéna (Parahyaena brunnea) hagyhatta hátra itt a végtermékét, mert ez a faj napjainkban is gyakori vendég a környék barlangjaiban. Az ilyen „illemhelyeket” jellemző módon egy állat használja, s határait egy csaknem két méter átmérőjű területen jelöli ki. A fosszilizációt a hiénaürülék magas kalciumtartalma és a dolomitbarlang tetejéről csöpögő karbonátos oldat segítette elő, aminek a hajszálak jó megőrződése köszönhető. Bár a maradványokból DNS- vagy fehérje-mintavétel nem volt lehetséges, a hajszálak mérete, alakja, valamint külső hámrétege, a kutikula lemezkés szerkezete leginkább az emberi hajjal mutatott hasonlóságot. Mivel a hajszálak a hiéna emésztőrendszerén áthaladva jelentős vegyi átalakuláson estek át, eredeti színüket már nem lehetett megállapítani.

Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel az egyik ősi hajszálról

A felfedezés több szempontból is érdekes. Nem csupán az emberi haj igen korai előfordulásáról tanúskodik, hanem arra is bizonyítékul szolgál, hogy az ember a hiénák táplálékául is szolgált. A mai hiénák életmódja alapján azonban valószínűbbnek tűnik, hogy a hajszálak egykori tulajdonosa már holtan, s nem elevenen lett a jégkori hiéna martaléka. Az eredmények tovább erősíti a kutatók azon reményeit, hogy a jövőben a barlangi koprolit-felhalmozódásokból egyéb korai embermaradványokra is bukkanhatnak.

Horváth Anikó

Képek forrása: Witwatersrandi Egyetem, Johannesburg