Negyedmilliárd éves apokalipszis
A Földön több kihalási időszak volt, amikor a fajok nagy többsége elpusztult. A perm időszakot 252 millió évvel ezelőtt lezáró katasztrófáról kevés az információnk. Most ennek járunk utána.
250 millió évvel ezelőtt egyetlen szuperkontinens, a Pangea volt a Földön. Zord éghajlatánál szárazabbat nehéz elképzelni. A Földön valaha létezett legnagyobb sivatag sok ezer négyzetkilométernyi, gyakorlatilag élettelen vidék volt. (Később a „konkurencia” kipusztulása után ez a körülmény adott keretet a hüllők kifejlődésének, akik képesek voltak víz nélkül átvészelni a szélsőséges nyári hőségeket.)
252 millió évvel ezelőtt a Pangeán történt bolygónk történetében a legnagyobb tömeges kihalás. Minden szárazföldi, vízi és repülő életforma 95% a kipusztult. Paul Wignall geológus, a Leedsi Egyetem őskörnyezetkutató professzora ennek okai után nyomoz. – A tömeges kihalási esemény vizsgálata olyan, mint egy bűnügyi nyomozó munkája – mondja –, csakhogy itt a tömeggyilkosság kiugró esetével van dolgunk.
A tengerek élővilágának legnagyobb része kipusztult
Mi volt a történések oka? A pirit kristályainak szokatlanul magas mennyisége a tettes nyomára vezethet. Ez csak oxigén hiányában keletkezik, vagyis elég egyértelműen bizonyítja, hogy az óceánokból és tengerekből akkoriban hiányzott az oxigén. Az óceáni élet egyszerűen megfulladt.
A Pangea a kihalás idején a szárazföld oxigénszegény területeinek feltüntetésével
Hogyan vesztették el az óceánok az oxigéntartalmukat? Wignall arra gyanakszik, hogy a magyarázat a víz hőmérsékletének változása. Ha a hőmérséklet körülbelül 20 Celsius fok, akkor az oxigénszint megfelelő. Az állatok nehézség nélkül megélnek. Ám a hőmérséklet emelkedésével a víz oxigéntartalma csökkenni kezd. 31–32 fokon a vizet még kellemesen langyosnak éreznénk, de ilyen körülmények között már nagyon nehéz élni és lélegezni.
A tengerekből eltűntek a trilobiták (háromkaréjos ősrákok) is
Mi okozhatta az óceánok jelentős felmelegedését? Sok elmélet létezik, de a kihalási esemény egybeesik egy 250 millió évvel ezelőtti hatalmas lávakitöréssel is. A szaknyelvben ezt hívják szibériai trappnak. Közel kétmillió köbkilométer láva ömlött Pangea felszínére. Ez a kitörés másfél milliószor nagyobb volt a Mount St. Helens 1980-as erupciójánál. A láva több mint 1000 méter vastagon borított be egy akkora területet, mint az Egyesült Államok fele.
Lávafolyás
A kitörés halálos kéndioxid és széndioxid gázt is bocsátott ki a légkörbe, tízszeresére emelve ezek koncentrációját. A bolygót körülvevő széndioxid réteg hőhullámot váltott ki (a ma sokszor emlegetett üvegházhatás révén). A vizek fölmelegedtek, és a tengeri élővilág nagy része kipusztult. Ráadásul a tenger fenekén oxigén nélkül szaporodó (anareob) baktériumok kénhidrogéngázt szabadítottak fel, ami a légkörbe kerülve még jobban megnehezítette a magas hőmérséklet miatt máris veszélyben lévő szárazföldi élőlények helyzetét. Ez a gáz ugyanis erősen mérgező.
|
Wignall szerint a pusztító hatású szibériai kitörés az egyetlen szuperkontinens létezésének elkerülhetetlen és halálos következménye volt. Az egymás felé sodródó kőzetlemezek határán, az úgynevezett szubdukciós zónákban ugyanis gyakori a vulkántevékenység. A szuperkontinens kialakulása után azonban megszűnikaz alábukás, lezárva a vulkánokat. A földköpenyben ezért emelkedni kezdett a hőmérséklet és a nyomás. A felhalmozódó hő hatására a felszíni réteg felboltozódott, és az eredmény egy hatalmas kitörés lett.
Kapcsolódó cikkek: