Eddig ismeretlen Árpád-kori falut tártak fel a Hajógyári-szigeten

A Hajógyári-sziget déli részén 2007 óta közel tízezer hektáros területen folynak régészeti feltárások Havas Zoltán, a Budapesti Történeti Múzeum archeológusának vezetésével. Az ásatások – amelyekre a tervek szerint 2012-re megvalósuló Álom Sziget fantázianevű beruházás kapcsán kerülhetett sor – részben leletmentő jellegűek, részben a szigeten található Hadrianus-palota feltárását és későbbi rekonstrukcióját célozzák. Az egykori pompás palotát Hadrianus, Alsó-Pannónia provincia helytartója, a későbbi császár építtette csaknem kétezer évvel ezelőtt. A feltárások emlékei a szigeten létesülő múzeumépületben megtekinthetők lesznek.

A munkálatok 2006-ban geofizikai felmérésekkel kezdődtek a helytartói palota romjait rejtő Kis-szigettel szemközti Nagy-szigeten, ahol korábban soha nem végeztek régészeti feltárást. 2007-ben próbaásatásokkal folytatódott a projekt. Mindezek során öt lelőhelyet sikerült elkülöníteni, amelyek közül 2008-ban háromra irányult a feltárás. A legutóbbi ásatási szezon legjelentősebb eredménye egy eddig ismeretlen középkori település feltárása volt. Emellett néhány őskori, a rézkorból és a bronzkorból (Kr.e. 4–3. évezred) származó kerámiatöredék, valamint számos római kori tárgy is előkerült a területről.

Árpád-kori gödörház

A több mint 6000 négyzetméteren feltárt falut az Árpád-korban (11–13. század) lakták. A településre 2007-ben bukkantak rá a régészek. 2008-ban 16 földbe mélyített ház és 3, egykor a felszínen álló cölöpszerkezetes épület maradványai kerültek elő. A házak között összefüggő árokrendszert azonosítottak, amely részint a csapadékvíz elvezetését, részint a különböző rendeltetésű és tulajdonú területek elhatárolását szolgálta.

A falunak csupán egy részét tárták fel eddig, de már azonosíthatóvá vált a település központja, illetve a később megépült, periférikusabb részei is. Kicsi, ám tartósan meglévő településről van szó, amelyet mezőgazdasággal foglalkozó népesség lakott, ám annak megállapítására, hogy főként földművelésből vagy állattenyésztésből éltek, további vizsgálatok szükségesek.

Az épületek egy részének gazdasági funkciója lehetett: gabonatároló, istálló kapott helyet bennük. Előkerült a falu kovácsműhelye, és egy olyan nagyobb, több kemencével rendelkező építmény is, amelyben feltehetőleg sütöde működött. Utóbbi arra utal, hogy a kenyeret nem a lakóházakban sütötték, hanem vagy ebben a sütőházban, vagy a házak előtti külső kemencében, amelyekből szintén előkerült kettő.

A házak egy része mindössze 2, 5 méter hosszú oldalfallal rendelkezett, ezek a korábbi települési fázisban (11–12. század) létesültek. A 13. században már nagyobb, 3–5 méteres hosszúságú házakat építettek. A földbe mélyített lakóházak csupán egy helyiségből álltak, míg a felszínen álló gazdasági épületek több részre voltak osztva. A házak tájolását alapvetően a természeti tényezők befolyásolták: igyekeztek úgy építkezni, hogy azokat minél kevésbé járja át a szél. Ezért a bejárat a déli vagy a nyugati oldalon volt, a tűzhely pedig a leghidegebb, szeles északi falnál kapott helyet.

Római kori bronz érme

Érdekesség, hogy a középkori házakból és környezetükből számos római kori lelet is előkerült, amelyeket minden bizonnyal az Árpád-kori település lakói gyűjtöttek össze. A főként a 4. századból való pénzérmék mellett különböző kőfaragványokat is felhalmoztak a falu lakói: a faragott kváderköveket, az oszlop-, síremlék- és oltártöredékeket házaik kemencéjébe építették be, vagy későbbi felhasználás céljából deponálták.

Az ígéretes lelőhelyek feltárása 2009-ben is folytatódik.

Forrás: Budapesti történeti Múzeum (Kincsek a város alatt)

Horváth Anikó

A BTM sorozat további cikkei: