Antarktiszi olvadások a múltban – mit hoz a jövő?

Az egyik legtekintélyesebb tudományos szaklapban, a brit Nature című folyóirat legutóbb megjelent számában két publikáció is az Antarktisz jegével foglalkozik. Az egyik tanulmány a nyugat-antarktiszi Ross-jég alatt létesített fúrások mintáiból állapította meg, hogy a fagyos déli kontinens nyugati felét borító jégtakaró a földtörténeti közelmúltban, mintegy 3–5 millió év óta rendszeres időközönként összeomlott, később pedig újra kialakult. A másik értekezés számítógépes modell, amely azt jósolja, hogy a jégtakarót alulról melegebb vízáramlatok érik, ami szintén az összeomlás irányába hat.

A Ross-jég 800 km szélességben és a szárazföld belseje felé 970 km hosszúságban terül el az Antarktisz nyugati részén, ahol kiterjedt vizsgálatok folynak a Földrész múltjának és jövőjének megismerése céljából. A jégmező egykori olvadási periódusai bepillantást adnak a tudósoknak abba, mi történhet bolygónk további melegedésekor.

Olasz, amerikai és német kutatók több mint ötven a jégtakaró alatt a tengerfenékbe mélyített fúrás anyagát vizsgálták meg. Az akár 1, 2 km-es mélységből származó minták elemzése lehetővé tette, hogy a tudósok tanulmányozhassák, miként hatott korábban a légköri szén-dioxid szintjének emelkedése az óceánok hőmérsékletére, a jég mozgására és a tengerszint alakulására. A fúrásmagok elemzéseiből 40 ezer éves periódusokat mutattak ki a jégtakaró összeomlásában és újraképződésében, és összesen 38 periódust regisztráltak. „A jég legnagyobb része a tenger szintje alatt terül el, és nagyon érzékeny az óceán illetve a légköri hőmérséklet emelkedésére” – nyilatkozta Tim Naish, a wellingtoni Victoria Egyetem kutatója.

A fúrásmintákból kiderült, hogy négymillió évvel ezelőtt a légkör szén-dioxid-tartalma 400 ppm-re (milliomod részre) emelkedett, s ez felerősítette a ciklusok melegítő hatását. Naish megjegyezte, hogy a légkör szén-dioxid-koncentrációja ismét megközelíti ezt az értéket: az ipari forradalom előtti 280-ról mára 387 ppm-re nőtt a légköri szén-dioxid-tartalom.

A fúrási adatok és az új számítógépes modell eredményei alapján a tudósok feltételezik, hogy a Nyugat-Antarktiszt borító jégpáncél néhány száz év alatt felbomlik, ezer éven belül pedig az egész jégtakaró eltűnik. Mindez a világtenger szintjének 7 méteres emelkedését eredményezi, amit később a kelet-antarktiszi jégmező elolvadása tovább fog növelni.

Kapcsolódó cikek: