Mégsem volt tökéletes szépség Nofertiti?

Nofertiti (nevének jelentése: „a szépség megérkezett”) a XVIII. dinasztia idején uralkodó IV. Amenhotep, a későbbi Ehnaton fáraó felesége volt. A királyné – férjével együtt – az egyiptomi Újbirodalom egyik legrejtélyesebb személyisége volt. Családjáról, életének alakulásáról semmi biztosat nem tudunk, csak az valószínűsíthető, hogy nem magából a királyi családból származott, mivel nem viselte a „király leánya” vagy a „király nővére” címet. Feltehetőleg Amenhotep trónra lépése idején ment nőül az ifjú fáraóhoz, és annak első számú felesége, a „nagy királyi hitves” lett. Nofertiti férje uralkodása alatt rendkívül fontos szerepet töltött be, Ehnaton híres reformjainak végrehajtásában nagymértékben támaszkodott rá is. (Átfogó vallási-kulturális reformja, az ún. Amarna-reform során arra tett kísérletet, hogy – a konzervatív Amon-papság ellenében – bevezesse az egyistenhitet, a napisten, Aton kultuszát állítva a központba. Neki szentelte új fővárosát, Ahet-Atont, mai nevén El-Amarnát is.). Olyan titulusokkal ruházta fel férje, mint a „Nagy dicséretben álló”, a „Nagy kegyben álló”, „A palota hatalmas úrnője”, a „Tökéletes arcú”, a „Gyönyörű, tollakkal ékes”, az, „Kinek hangja megörvendezteti a szívet”, „A Két Föld úrnője”.

Nofertiti képmása régóta közismert a berlini Régi Múzeumban őrzött híres mellszobra (büsztje) alapján, amely az ókori Egyiptom egyik leghíresebb művészeti alkotása. Az 50 cm-es büsztöt – amelyet az egyiptomi kormány azóta is sikertelenül próbál visszaszerezni – még az 1910-es évek elején tárta fel és csempészte ki Egyiptomból Ludwig Borchardt német régész. A szobor az egyik név szerint is ismert amarnai szobrász, Thotmesz műhelyéből származik.

A mellszobrot már 1992-ben is alávetették komputertomográfiás vizsgálatnak, azonban a berlini Képalkotó Eljárások Kutatóintézetében most egy sokkal korszerűbb berendezés segítségéhez folyamodtak. A büszt eredetileg mészkőből készült, amelyet több, különböző vastagságú gipszréteg borít. Az új eljárásnak köszönhetően fény derült arra, hogy a szobor belső magja nem csupán a műalkotás szilárdságát volt hivatott biztosítani, hanem már azon is részletesen kidolgozott arcvonások figyelhetők meg. A belső arc – a ma megcsodálható külső gipszréteg ábrázolásával ellentétben – kevésbé tökéletes szépséget tükröz: a pofacsontok kevésbé kifejezettek, az orrnyergen kis dudor található, a száj szegletében és az arcon finom ráncok húzódnak, valamint a híres, óriási mandulavágású szemeknek is kissé más rajzolata van. A vizsgálatot vezető radiológus, Alexander Huppertz szerint a szobrászt kifejezetten utasíthatták a képmás tökéletesítésére, egyfajta „arcfelvarrásra”. A szépészeti beavatkozás következtében a szobor retusált változata nyilván sokkal inkább megfelelt a kor szépségideáljának.

Ehnaton és Nofertiti gyermekeikkel

A beavatkozás megtörténte azért is érdekes, mert Ehnaton reformjának egyik alapeleme éppen a naturalizmus bevezetése volt a művészet terén, amelynek szellemében saját képmásai sem éppen az idealizmus jegyében születtek. A fáraót általában eltúlzottan hosszúkás arccal, feminin jellegű széles csípővel, sőt, megereszkedett pocakkal ábrázolták, méghozzá igen gyakran felesége társaságában, a korábbi korokhoz képest szokatlan módon nem egyszer meghitt ölelésben. A királynőre ruházott hangzatos címek és a királyi pár szeretetteljes képi megjelenítése mind azt sugallja, hogy attól függetlenül, hogy a valóságban mennyire volt gyönyörű Nofertiti, Ehnaton igazi szerelmi házasságban élhetett párjával.

Horváth Anikó

Kapcsolódó cikk:
A királynő szép, de nem fiatal