Óriásoroszlánok éltek az északi féltekén a jégkorszakban
Az Oxfordi Egyetem kutatói genetikai vizsgálatok alapján kimutatták, hogy a jégkorszakból származó óriásmacska-maradványok a ma élő oroszlánokkal rokon állatokhoz tartoztak.
Az északi félteke számos pontjáról már régóta ismertek voltak a pleisztocén korból (jégkorszakból) származó, addig beazonosítatlan óriásmacska-fajhoz tartozó csontmaradványok. Korábban azt feltételezték, hogy valamilyen tigris- vagy jaguárfélék lehettek. Az Oxfordi Egyetem állattani tanszéke által folytatott legújabb kutatások DNS-elemzései révén azonban kiderült, hogy a ma élő afrikai oroszlán közeli rokonáról van szó.
Az ősoroszlánok mintegy 25 százalékkal nagyobb termetűek voltak modern társaiknál. Hosszú lábuknak köszönhetően kitartó futásra voltak képesek, így a mai oroszlánoktól (a képen a legalsó koponya) eltérően feltehetően nem csak lesből tudtak támadni, hanem – más nagymacskafélékhez hasonlóan – zsákmányukat hosszabb távon is üldözhették.
Fosszíliáik a Németországtól Szibériáig, valamint az Alaszkától Wyomingig terjedő területekről kerültek elő. Az óriásoroszlánok a Szibéria és Alaszka között a jégkorszak idején meglévő földhídon át juthattak el Eurázsiából Észak-Amerikába. Később, de még a pleisztocén folyamán az észak-amerikai belföldi jégtakaró elzárta a migrációs útvonalat, aminek következtében a faj genetikailag két különálló csoporttá fejlődött. Az egyik az Észak-Amerikában élt amerikai oroszlánok csoportja(a képen a legfelső koponya), a másik pedig a barlangi oroszlánoké (középső koponya), amelyek Észak-Európától Oroszország területén át egészen Yukon és Alaszka vidékéig voltak honosak.
Oroszlánkoponyák
Az ősoroszlánok a mai jeges tundrához hasonló környezetben élhettek mamutok, kardfogú tigrisek, gyapjas orrszarvúk és óriásszarvasok társaságában. Az óriásoroszlánok az imént felsorolt nagytermetű fajokkal egyetemben mintegy tizenháromezer évvel ezelőtt haltak ki. A tömeges kihalás pontos okai a mai napig felderítetlenek. Az okok feltehetőleg összetettek voltak, az éghajlatváltozás mellett az őskori ember is hozzájárulhatott kipusztulásukhoz a vadállatok zsákmányainak leölése révén.
Az oroszlánok fontos részei voltak a jégkori ember hitvilágának is, amit számos őskori művészeti alkotás – elsősorban barlangrajzok – tükröznek. Németországban még félig ember-, félig oroszlántestű faragott figurákat is találtak. A franciaországi Chauvet-barlang rendkívül valósághű rajzai alapján pedig olyan zoológiai adalékokra is fény derült, miszerint az állatok falkákban éltek, és a hímek nem rendelkeztek sörénnyel.
Kapcsolódó cikkek:
A lovak arckifejezéséről
Lássuk be: a lovak sokarcúak. Mint kiderült, e jószágok 17 különböző „pofát vághatnak” – tízzel kevesebbet, mint az ember, de eggyel többet, mint a kutya, és néggyel többet, mint a csimpánz.
Az Enceladus párakilövellései a James Webb-űrteleszkóppal
A Szaturnusz holdjának jégkérge és mélybeli óceánja van, a déli sarkvidékénél pedig a jég repedésein át rendszeresen a világűrbe lövelli óceánja vizét.
Új részletek tárultak fel Afrika elhagyásáról
A modern ember kb. 80 ezer évvel ezelőtt kelt útnak Afrikából, hogy meghódítsa a bolygó minden zugát, ennek részletei pedig a modern orvostudományra is hatással vannak.
Giardia-fertőzés a vaskori Jeruzsálemben
A Giardia egy egysejtű bélparazita, amely súlyos hasmenést is okozhat, embert és állatot egyaránt képes megfertőzni.
Mikor pislog az autóversenyző?
Pislogás során ideiglenesen, nagyjából a másodperc ötödrésze idejére elveszítjük a látás útján beérkező információkat.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
