Az ősember is gondoskodott a fogyatékkal élő gyerekekről

500 ezer éves emberi koponyatöredékekből meglepő következtetést vonnak le spanyol paleontológusok, akiknek tanulmánya az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS (Proceedings of National Academy of Science) legfrissebb számában olvasható. Az első csontdarabokat már 2001-ben fölfedezték az ibériai országban, azonban csak mostanáig sikerült annyi maradványt összegyűjteni, amiből már következtetéseket lehet levonni. Az Atapuerca közelében megtalált csontváz egy 5–12 éves gyermeké lehetett, akiről megállapították, hogy ún. craniosynostosisban szenvedett, ami a koponyavarratok veleszületett elcsontosodását jelenti. A New Scientist szerint a varratok idő előtti záródása a koponya deformitását okozza, ami fejlődési rendellenességgel jár, valamint fokozódik a koponyaűri nyomás is, amely nagy valószínűséggel az agy fejlődésének zavarát is maga után vonja.

„Biztosak vagyunk abban, hogy igazi patológiai esettel állunk szemben” – jelentette ki a vizsgálatokat irányító Ana Gracia, a madridi Universidad Complutense paleoantropológusa. A kutató szerint a deformitás teljesen nyilvánvaló, elég csupán egy pillantást vetni az összerakott koponyacsontokra. A kutatások szerint a gyermek a betegség egy olyan ritka formájában szenvedett, amely 200 ezer újszülöttből egynél fordul elő.

Közepes elváltozású eset

A maradványokból kiderült ugyanis, hogy a varratok csontosodása még a méhen belüli élet során alakult ki, ami arcdeformitást is okozott. Valószínűleg károsodást szenvedtek a gyermek motorikus képességei, feltehetőleg szellemileg visszamaradott volt, s így egész életében gondoskodásra szorult.

A gyermek a heidelbergi ember, a Homo heidelbergensis egyik képviselője volt, amelyek a Homo erectus európai leszármazottjai, s amelyek 750–800 ezer évvel ezelőtt jelentek meg, és kb. 250–200 ezer éve tűntek el, átadva helyüket a közvetlenül belőlük kifejlődött neandervölgyi embernek. Ez az ősember-fosszília az egyik legkorábbi példa arra, hogy a mások gondoskodására szoruló fogyatékkal élő ember életben maradhatott.

Homo heidelbergensis rekonstrukció

Erik Trinkaus, a Saint Louis-i Washington Egyetem paleoantropológusa szerint a leletből nyilvánvaló a következtetés, hogy a gyermekről csoportjának más tagjai folyamatosan gondoskodtak, illetve segítették őt.

Ugyanakkor Matthew Speitz, a Seattle-i Washington Egyetem pszichológusa, a koponyavarratok veleszületett csontosodásában szenvedő gyerekek szellemi képességeinek szakértője szerint nem egyértelmű a craniosynostosis és az agyi zavarok közötti közvetlen összefüggés. Speitz csapata folyamatosan vizsgálja és nyomon követi a craniosynostosisban szenvedő gyerekek fejlődését. Véleményük szerint az ilyen esetekben nagy valószínűséggel lehetnek motorikus és kognitív zavarok, utóbbi azonban nem feltétlenül jelenti a súlyos tanulási nehézségek kialakulását. „Esetükben csupán enyhén növekszik a szellemi visszamaradottság kockázata” – emelte ki Speitz.