A Parkinson-kór az egyik leggyakoribb idegrendszeri betegség

1997. óta minden április 11-én, James Parkinson születésnapján tartják meg a Parkinson Betegek Világnapját. A világnaphoz kapcsolódóan került sor az EPDA (European Parkinson’s Disease Association – Európai Parkinson-kór Társaság) által végzett „Valódi élet, valódi Parkinson-kór” felmérés eredményeinek, valamint egy új terápiás kezelésnek a bemutatására.

A Parkinson-kór
A Parkinson-kór a leggyakoribb idegrendszeri betegségek egyike, minden százezer lakosból 100–200 közötti lehet érintett, Európa-szerte 1, 9 millió embert érint, és világszerte 6, 3 millióra teszik a betegségben szenvedők számát. Az életkor növekedésével a 65 év feletti lakosság körében mintegy tízszeresére is nőhet a gyakoriság.

Magyarországon a Parkinson-kóros betegek becsült száma 20–30 000, akiknek 50–70%-a részesül kezelésben. A Parkinson-kór gyakorisága (prevalenciája) 100–200/100 000 fő. A hatvan év feletti populációban a prevalencia megközelíti az 1%-ot, így az elsősorban az idősebb korosztályt érintő neurológiai megbetegedések között a stroke-ot követően a legnagyobb jelentőségű betegség.

A betegség oka ma még ismeretlen. Feltehetően genetikai és környezeti toxikus tényezők együtthatása hozza létre azt az idegrendszeri károsodást, ami a klinikai tünetek manifesztációjához vezet. Családi halmozódás csak az esetek 5–10%-ában figyelhető meg. Az 50 év alatti betegség kezdetnél a genetikai tényezők fontosságát, 50 év felett a környezeti tényezők szerepét hangsúlyozzák.

A Parkinson-kór progresszív lefolyású degeneratív központi idegrendszeri betegség. Lényege a substantia nigra dopaminerg neuronjainak pusztulása, aminek következtében az agy bizonyos részéndopamin-hiány alakul ki. Ez vezet a tünetek megjelenéséhez. A betegség az egyes emberekben nagyon eltérő formában jelentkezhet, és az esetek többségében sok év telhet el, amíg a mindennapi tevékenységet jelentősen korlátozza. A jellegzetes tünetek korai felismerése rendkívül fontos, hiszen az időben elkezdett kezelés biztosíthatja a beteg életminőségének hosszú távú megtartását, a munkaképesség megőrzését.

A Parkinson-kór alaptünetei a mozgásos (motoros) tünetek: a mozgások meglassulása, merevség, remegés, amelyekhez nem-motoros tünetek társulhatnak: alvászavar, pszichiátriai tünetek (depresszió, kognitív zavar, demencia) illetve vegetatív tünetek (ortosztatikus hipotónia, vizeletürítési zavarok).

A Parkinson-kór kezelése
A Parkinson-kór kezelésének célja a tünetek kontrollálása, a betegség előrehaladásának lassítása, ezáltal a beteg önellátó képességének fenntartása, és megfelelő életminőség biztosítása. A kezelés gyógyszeres, fizikoterápiás és sebészeti módszerekkel történhet.

Mivel a Parkinson-kór tünetei döntően az agyi dopamin szint csökkenésével kapcsolatosak, a tünetek enyhítése céljából pótolni kell a dopamint. Éppen ezért a legtöbb kutatás a „dopamin – hatású” gyógyszerek kifejlesztésére irányult, amelyek a csökkent dopamin pótlására szolgálnak, helyettesítik, illetve utánozzák ennek hatását vagy gátolják a dopamin lebontását.
A levodopa, mint a dopamin előanyaga, széles körben használt a dopamin-szint biztosítására, ugyanakkor hosszú távon súlyos mellékhatásokkal járhat az alkalmazása (ún. motoros fluktuációk, dyskinesia). Ezért a terápiás irányelvek a levodopa kezelés késői mellékhatásainak megelőzését és enyhítését a Parkinson-kór kezelésének egyik fő célkitűzéseként jelölik meg.

Fontos alternatívát jelentenek a motoros komplikációk megelőzése szempontjából a dopamin-agonisták. A betegség korai stádiumában monoterápiában, előrehaladott stádiumban levodopával kombinálva hatékonyan kontrollálják a betegség tüneteit, késleltetve a levodopa alkalmazásának időpontját illetve csökkentve annak szükséges adagját.

A nemrég törzskönyvezett új retard készítmény korszerű terápiát nyújt a betegség kezelésében. Korai stádiumú Parkinson-kóros betegeknél monoterápiában alkalmazva hatékonyan kontrollálja a betegség tüneteit, és hosszú távon késlelteti a dyskinesiák kialakulását. A Parkinson-kóros betegek 67–98 %-a szenved alvászavaroktól, az új gyógyszer javulást hoz az alvás minőségében is. Összességében elmondható, hogy a Parkinson-kór tüneteinek folyamatos, nappal és éjszaka egyaránt biztosított kontrollja által javul a betegek életminősége.

A gyógyszeres kezelés mellett nagyon fontos a rendszeres mozgás-terápia, és jelentős szerep jut a családnak is, hiszen a Parkinson-kór nemcsak a beteget, hanem a családtagokat, barátokat is érinti, hiszen a terápia során megjelenő változások, problémák észlelésében a beteg környezetében élők kulcsszerepet játszanak.