Nem hasonlított a majomra?
A közhiedelemmel ellentétben az ember távoli őse távolról sem hasonlított a majomra - állítja egy amerikai kutató négymillió éves csontmaradványok tanulmányozása alapján.
A bokaízület dorsalflexiós szöge, azaz, hogy milyen mértékben képes az emlős hátrahajtani a lábfejét a csimpánzoknál 45 fokos, míg az embereknél mindössze 15-20 fokos.
A vizsgált emberelőd nem sokkal azután jelent meg, hogy 4-8 millió évvel ezelőtt a közös őssel rendelkező ember és csimpánz „útja” szétvált. A szakemberek többsége eddig úgy vélte, hogy a szétválást követően az ember őse leginkább a csimpánzra hasonlított. Egy új vizsgálat eredményei azonban ellentmondanak ennek a közkedvelt nézetnek, arra utalva, hogy a négymillió évvel ezelőtt élt embert éppenséggel nem a famászásra „tervezték” – olvasható a The Daily Tepegraph online kiadásában.
Jeremy DeSilva, a University of Michigan kutatója az ugandai vadon élő csimpánzokról készített videofelvételeket elemezte, hogy kiderítse, mennyire hasonlít az állatok mozgása a korai emberékéhez.
A tudós a bokaízületre koncentrált, megállapítva annak dorsalflexiós szögét, azaz azt, hogy milyen mértékben képesek a csimpánzok hátrahajtani a lábfejüket. A csimpánzok 45 fokos szögben tudják ezt megtenni, míg az embereknél a dorsalflexió mindössze 15-20 fokos. Az állatok esetében a sípcsont bokaízületbe becsatlakozó részének különleges alakja teszi lehetővé a nagyobb hajlítási szöget.
Csakhogy a speciális adaptációs mechanizmust a kutató nem találta az általa megvizsgált tucatnyi, négymillió éves sípcsontnál. A csontvázak más sajátosságait figyelembe véve arra következtetésre jutott, hogy az ember távoli őse minden bizonnyal nem dicsekedhetett a fáramászás képességével.
Csimpánz lába
Mint Jeremy DeSilva az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a a PNAS-ban (Proceedings of National Academy of Sciences) kifejtette, a korai ember, ahogy kései utódja, a ma élő ember, szükség esetén képes volt ugyan felmászni a fára, ez azonban nem tartozott napi rutintevékenysége közé.
|