A bioritmus genetikai háttere

Az amerikai Pennsylvaniai Egyetem és a kaliforniai Salk Biológiai Intézet kutatói arról számoltak be, hogy az emlősök napi ritmusa bonyolultabb, mint eddig feltételezték, a gének egy része ugyanis huszonnégy óránál rövidebb ciklust követ.

A ciklusok kimutatásához a kutatók egerek májából izoláltak DNS-t, majd azt két napig megfigyelték. Háromezer olyan gént találtak, amely huszonnégy órás ritmus szerint működik (a májban található összes gén négy százaléka), ami tízszerese annak, amit a kutatók eredetileg vártak. A nagyobb meglepetést azonban az szolgáltatta, hogy kétszázhatvan gén tizenkét órás, hatvanhárom pedig nyolcórás ütem szerint dolgozik.

„Most először sikerült felfedezni nyolcórás ritmust „– tárta fel a vizsgálat vezetője, John Hogenesch farmakológus. A PLoS Genetics című folyóiratban publikált tanulmány szerzői szerint a kutatás eredménye hozzájárulhat a napi ritmusban bekövetkező zavarok jobb megértéséhez.

Véletlen egybeesés volna, hogy a génkifejeződés (génexpresszió) pont nyolc órás? A kutatók szerint ez nem függ össze a jelenlegi emberi munkanap biológiai rögzülésével, mert az sokkal inkább igazodik a világosság és a sötétség váltakozásához. Ezekre vezethető vissza, hogy reggel hatkor és koradélután van teljesítőképességünk mélypontja.

Az emberi szervek közül a máj különösen függ a ritmusoktól, mivel fontos anyagcsere-folyamatokat irányít. „A májnak tudnia kell, mikor van éjszaka – magyarázza Christian Cajochen, a bázeli egyetem kronobiológusa –, ezért az agy belső órája informálja, az pedig a világosság és sötétség váltakozásából szűri le ezt. Ha a máj ritmusa nem egyezik az agyéval, mint például az időzónák átlépésekor, akkor szokatlan időpontokban vált ki éhségérzetet” – magyarázta kronobiológus, hozzátéve: más, fontos napi ritmussal rendelkező szerv a szív és a tüdő.