Túlélte néhány dinoszaurusz a kréta végi kihalást?

A dinoszauruszok kihalásának kérdése a tudósokat és a közvéleményt is régóta foglalkoztatja. Az elmúlt években többen is vitatták azt az elméletet, amely a földtörténeti középidő és újidő határán az élővilágban végbement nagy kihalást egy óriási aszteroida becsapódásával magyarázza. A katasztrófaelmélet mellett mindenesetre több tényező szól. A kihalás igen rövid idő, geológiai léptékben egy pillanat alatt ment végbe. Az üledékekben a 65 millió éves rétegekben a kréta–eocén határán a Föld több pontján találtak egy igen magas irídium-tartalmú rétegsort, amely olyan kozmikus becsapódásra utal, amelynek hatásai globálisak voltak. A tudósok a becsapódás helyét is azonosították, a mexikói Yucatán-félsziget területén.

Az elméletet vitató tudósok feltételezése szerint több egyéb tényező is közrejátszott a kipusztulási folyamatban, például a fokozott vulkanikus tevékenység, a klímaváltozás vagy a középidei nagy szárazföldek, az északi Laurázsia illetve a déli Gondwana kontinenseinek szétdarabolódása illetve az állatok életterének beszűkülése, valamint a globális tengerszint-csökkenés. Bár nem a kréta végi nagy kihalás volt a legnagyobb mértékű a Föld története során (az óidő–középidő határán, a perm és triász időszakok között végbement kihalás viszi el e tekintetben a pálmát), egyes, a középidőre oly jellemző állatcsoportok nyomtalanul eltűntek a Föld színéről. Ide tartoznak a tengeri külsővázas lábasfejűek közül az ammoniták, egyes kagylófélék, a tengeri és a repülő hüllők valamint a dinoszauruszok is.
A Yahoo News cikke szerint ha akár több tényező is okozta a kréta végi nagy kihalást, abban azért szerepet játszhatott egy kozmikus becsapódás is.

A dinoszauruszok mind kihaltak

Paleontológusok a San Juan-i medencében, az Ojo Alamo lelőhelyen talált dinoszauruszcsontok vizsgálataiból meglepő tanulságokat vonnak le. A kémiai elemzések eredményei, valamint az ősmaradványokat befogadó kőzet kora arra engednek következtetni, hogy egyes dinoszauruszok túlélték a 65 millió évvel ezelőtti becsapódást.

„Ez egy vitatható következtetés, amelyhez szkeptikusan viszonyul sok paleontológus” – nyilatkozta David Polly, a Palaeontologia Electronica internetes szakfolyóirat szerkesztője, amelyben a kutatások eredményeit összefoglaló tanulmány megjelent.

A paleontológiai lelőhely környéke

A csontok kormeghatározását Jim Fassett, az amerikai geológiai szolgálat, a US Geological Survey munkatársa, a kutatás vezetője végezte.

„A maradványok olyan dinoszauruszoktól származnak, amelyek túlélték a kataklizmát, vagyis kizárt annak a lehetősége, hogy a csontok a kihalási esemény előtt, alatt kerültek a kőzetbe ” – tájékoztatott a kutató, aki azt is hozzátette, hogy megeshetett az is, hogy mégiscsak korábban keletkezett fosszíliákról van szó, amelyeket a folyó exhumált illetve az üledékkel együtt áthalmozott, és így azok fiatalabb kőzetekbe ágyazódtak be.

Hogy kizárja ezt a lehetőséget, Fassett megvizsgálta a maradványokat körülvevő kőzetek mágneses tulajdonságait. A kőzetek paraméterei teljesen függetlenül is azt bizonyítják, hogy a kihalási esemény után képződtek.

A geokémiai vizsgálatok azt is megállapították, hogy azokban a dinoszauruszcsontokban, amelyek az Ojo Alamó-i lelőhelyről kerültek elő, eltérő a Földön ritka fémek koncentrációja, mint a mélyebb, régebbi rétegekben, amelyek a becsapódás idejéből datálódnak. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a fosszíliák nem származhatnak korábbi rétegekből.

A feltételezést egy másik bizonyíték is igazolja. A maradványok között 34 hadroszauruszcsontot (kacsacsőrű dinoszaurusz) is találtak, amelyek Fassett szerint minden kétséget kizáróan egyetlen állattól származnak. Áthalmozás illetve exhumáció esetén a csontmaradványok szétszórtan, nem pedig egy halomban helyezkedtek volna el. Ez is bizonyítja, hogy helyben képződött, ún. autochton üledékről van szó.

A kacsacsőrűek túlélhették?

A kutatók rámutattak, hogy még ha a maradványok olyan állatok fosszíliái, amelyek túlélték a katasztrófát, számuk korábbi populációjukhoz képest elenyésző lehetett.

„Egyetlen dolog biztos: ha egyes dinoszauruszok túl is élték a becsapódást, távolról sem voltak annyira elterjedtek, mint a kréta időszak vége előtt, és nem maradtak fenn sokáig” – mondta el David Polly. Ez persze viszonylagos, földtani értelemben kell érteni. A tudósok feltételezése szerint a krétát túlélő dinoszauruszok kb. félmillió éven keresztül maradhattak fönn..