Bizarr szex az állatvilágban

Rikító színekkel a hímek ellen
Meglepő felfedezést tettek Devi Stuart-Fox, a melbourne-i egyetem ökológusa és kollégái, amikor egy ausztrál agámafaj, a kontinens legnagyobb állóvize, az Eyre-tó partvidékén élő Ctenophorus maculosus párzási szokásait vizsgálták. A Journal of Comparative Physiology című szaklapban publikált cikk szerint, amíg sok állatfaj esetében a hímek próbálják harsány színeikkel meghódítani a nőstényeket, az ausztráliai gyíknál pont fordított a helyzet. A nőstények öltöznek rikító színekbe: a párzási időszakban torkuk és hasuk narancssárgára színeződik. A feltűnő szín azonban nem a csábítást szolgálja, épp ellenkezőleg: a gyíkok el akarják hajtani az őket megkörnyékező hímeket.

A párzás ugyanis akár a nőstény életébe is kerülhet. Az aktus előtt a hímek beleharapnak a nőstény nyakába, és csak utána másznak rá, hogy két péniszük valamelyikével beléhatolhassanak. A nyakharapás olyan erős is lehet, hogy akár a nőstény gerincét is átszúrhatja. Éppen emiatt, ha már tojásaik megtermékenyültek, a nőstények megpróbálnak kibújni a további párzások alól. A hímek viszont elég agresszívek és kitartók, a teljes párzási időszak alatt a nőstények nyomában vannak, hogy párosodjanak velük. A már megtermékenyült nőstények ezért először fenyegető pózolással próbálják elriasztani a hímeket, ha pedig ez nem sikerül, hirtelen hanyatt vágják magukat, hogy felfedjék rikító narancsszín hasi oldalukat.

A kutatás során a gyíkok nemi hormonjainak szintjét is mérték. A megtermékenyülést követően a nőstény gyíkok progeszteron- és tesztoszteronszintje általában csökken, de az Eyre-tó menti agáma esetében nem. „Az egész szaporodási időszak alatt magas a tesztoszteronszintjük, akkor is, amikor már nem fogamzó képesek” – jelentette ki Stuart-Fox. A tudósok szerint mindez azt bizonyítja, hogy a tesztoszteron felelős a visszautasító viselkedésért.

A hanyatt fekvő pozíció azonban veszélyes is lehet, hiszen az igen feltűnő hasi színekkel rendelkező gyíkok teljesen ki vannak szolgáltatva a ragadozóknak. Stuart-Fox szerint azonban a legutóbbi kutatások bebizonyították, hogy a ragadozók a rikító narancssárga színű nőstényeket nem azonosítják be zsákmányállatként, így esetükben kisebb annak a kockázata, hogy megeszik őket, mint a nem kívánt párzásé.

Párját átdöfő pók
Azt a módszert, amikor a párzás során a hím a női nemi szerv egyes szakaszait átugorja, és ezzel vetélytársaival szemben előnyhöz jut, traumás megtermékenyítésnek nevezik. Néhány atka- és poloskafaj esetében már megfigyelték ezt a jelenséget, és most első alkalommal pókoknál is észlelték.
A találóan Harpactea sadistica névre keresztelt izraeli pókfaj hímjei a nőstények potrohát átszúrva juttatják be ivarsejtjeiket közvetlenül a petefészkekbe. Ez bár erőszakos, evolúciósan azonban igen hatékony párzási stratégia. A hagyományos megtermékenyítés esetében a pókhím spermiumát egy kis hálóba csomagolva juttatja be a nőstény spermatartó zsákjába, amely a petefészek előtt helyezkedik el. Amikor egy pete kiszabadul a petefészekből, azt a zsákban elhelyezkedő kis csomag termékenyíti meg, viszont csak az, amelyiket utoljára helyeztek ott el. A hagyományos párzással tehát nincs arra garancia, hogy egy párosodott hím genetikai anyaga öröklődni fog, hiszen az utána jövő hímek kiütik a nyeregből; így lesznek az utolsókból elsők.

A hím azzal, hogy spermiumát közvetlenül a petefészekbe jutatja, ezt a kockázatot kerüli ki. Milan Rezac, a prágai gabonatermesztési kutatóintézet entomológusa felfedezte, hogy a közvetlen befecskendezés a nőstény potrohába fúrt lyukakon keresztül történik meg. Felfedezését követően a cseh kutató adta a póknak a H. sadistica nevet.

Rezac megfigyeléseit a Proceedings of the Royal Society B című szaklapban publikálta. A dolgozat szerint a pók két specializálódott ivarszervvel rendelkezik: az egyikkel megmarkolja a nőstényt, a másikkal átszúrja a potrohot, majd befecskendezi a spermiumokat. Az aktus után a nőstény potrohának két oldalán egy-egy sor lyuk tanúsítja az erőszaktételt.

A nőstények vizsgálata során kiderült, hogy spermazsákjuk elsorvadt vagy összezsugorodott – lévén nem volt rá szükség. Rezac úgy véli, hogy a nőstények, hogy a párzás során elkerüljék a súlyosabb sérüléseket, másodlagos ivarszerveket fejleszthetnek ki, amelyek közelebb találhatók a petefészekhez. Erre néhány pók- és lepkefajnál már láttak példát.

„Nehéz volt eddig magyarázatot találni e másodlagos ivarszervek evolúciós eredetére. Lehetséges, hogy ezek a lepkék és pókok is a traumás megtermékenyítés következtében fejlesztették ki ezt a megoldást” – nyilatkozta Rezac.

Kapcsolódó cikk:
Szex az állatvilágban – 2004 legérdekesebb felfedezései