Ókori szökőár New Yorkban

Óriási szökőár
Az eddigi tapasztalatok szerint a cunami, amely a Csendes- és az Indiai-óceán vidékén gyakori jelenség, az Atlanti-óceán nyugati partvidékén csak a legritkább esetben fordul elő. A különbség a kiváltó okok előfordulásában keresendő. A szökőár keletkezését leggyakrabban pusztító földrengések, vulkánkitörések, tenger alatti földcsuszamlások, vagy ezek együttes jelentkezése idézheti elő. A felsorolt jelenségek elsősorban az egymáshoz közeledő lemezszegélyek találkozásánál pattannak ki, s a Csendes- és Indiai-óceán partvidéke zömmel ilyen terület. Ezzel szemben az Atlanti-óceán medencéjére a távolodó lemezszegélyek jellemzők, amelyek esetében jóval ritkábban történnek hasonló események. (A legutóbbi az 1929-es Grand Banks cunami volt, amely Új-Foundlandon megölt több mint két tucat embert, és elszakított több transzatlanti tengeralatti kábelt.)

A napokban Steven Goodbred, a Vanderbilt University Egyetem munkatársa és kutatócsoportja bejelentette, hogy egy Kr. e. 300-ban pusztító szökőár nyomaira bukkantak, amely egykoron elárasztotta a mai New York környezetét. Az óriáshullám kagylókkal és vastag üledékrétekkel borította Long Island és New Jersey területét, valamint fatörmelékkel borította be a Hudson-folyó partvidékét.

A kutatócsoport több mint húsz helyről vett üledékmintát az érintett területen. Az üledékekben lévő anyag mennyiségéből és eloszlásából, arra következtettek, hogy ezeket a struktúrákat egy különösen nagy sebességgel és mozgási energiával rendelkező hullám hozhatta létre. Számos iszapmintát találtak, amelyben egy oda nem illő, 20 centiméter vastag homok és kavicsréteget találtak. Ezek kora megegyezett a Hudson-folyó medrében található eltemetett falerakódással és a tengeri maradványokkal, amit más kutatók a New Jersey-i folyami hordalékban találtak. Long Island területén az üledékmintákban ököl nagyságú kavicsokra bukkantak. Nagyságuk alapján arra következtetnek, hogy nagy sebességű – 1 méter/sec-nál gyorsabb – vízáramlás szállíthatta a partra őket.

Földcsuszamlás, vagy aszteroida?
A cunami kiváltó okáról egyelőre még csak feltételezések vannak. A legvalószínűbb, hogy egy tenger alatti földcsuszamlás okozhatta, de mások szerint akár egy az óceánba csapódó aszteroida is előidézhette. A Columbia Egyetem kutatócsoportja azt állítja, hogy a New Jersey-ből és a Hudson-folyó medréből származó üledékmintákban olyan anyagokra bukkantak, amelyekről úgy gondolják, hogy egy 2300 évvel ezelőtti meteoritból származnak. Állításukat olyan parány széngömbökre, ásványokra és nanogyémántokra alapozzák, melyek csakis extrém nyomás és hőmérséklet hatására keletkeznek. Elméletük szerint az aszteroida New York és New Jersey partjai előtt csapódhatott a tengerbe, amely vagy önmagában, vagy a becsapódását követő földcsuszamlással idézte elő az óriáshullám kialakulását. A kutatók többsége azonban szkeptikus az űrbéli kiváltó okkal szemben.

Mikroszkopikus méretű szén-szferula a Hudson-folyó üledékéből. Ezek az ásványi anyagok kozmikus eredetet valószínűsítenek; Fotó: Dee Breger

Dr. Goodbred elképzelései szerint a cunami mérete az 1929-es Grand Banks-hoz hasonló lehetett, így 3–4 méter magas hullámai át tudtak csapni a partvidéket szegélyező szigeteken. A vizsgálattal párhuzamosan a New York környéki partvidéken más kutatócsoport is fedezett fel érdekes üledékösszletet. Hogy megállapítsák, hogy ezek összefüggésbe hozhatóak-e egymással, további vizsgálatok szükségesek.

A legnagyobb problémát az üledékek pontos kormeghatározása jelenti. A törmelékek rádiokarbon vizsgálata csak 100 éves pontossággal használható. Egyelőre az esemény megtörténtét az egykori tengerparti üledékben talált fa, homok, kagyló és kőtörmelék támasztja alá. A kutatók további feladata, hogy pontosítsák az esemény kormeghatározását, illetve további minták vizsgálatával egyértelműen megállapítsák, hogy a New York környékén talált különös üledékmintákat vajon egy cunami, esetleg több hurrikán, vagy másféle viharok hozták létre.

Ladányi László

Kapcsolódó cikkek: