Konrád, Zelmira, Anzelm2025. április 21., hétfő
Tudomány

A rejtélyes Napenergia

2009.05.07.Admin
National Geographic Magyarország

Csak most kezdjük megérteni, hogy a Nap milyen hatással van a Földre. Az ereje pusztító, de a globális felmelegedéssel szemben talán a megmentőnk is lehet.

A Nap szüntelenül kavargó felszínű, gigászi nukleáris reaktor, nukleárisan túlhevített, tomboló gázgömb. Háborgó napviharokat és részecskék özönét zúdítja a Föld felé. Tüzes felszínét napfoltok törik meg, roppant mágneses tere pedig átjárja a Naprendszert.

A Nap olyan hatalmas, hogy a belsejében több mint egymillió Föld férne el. Ő teszi lehetővé a földi életet. Nap nap után folytonos energia áradattal mozdítja elő a növények és az erdők növekedését. Négy és félmilliárd éve táplálja bolygónkat.

Az emberiség szemében a Nap energiája kimeríthetetlennek tűnik. Mintegy 10 ezer éve, az utolsó jégkorszak óta a Föld mérsékelt éghajlata tette lehetővé az ember elterjedését és a műszakilag fejlett társadalmak felépítését. Ám ez nem feltétlenül tart örökké. Lassan rájövünk, hogy bolygónk kapcsolata a Nappal bonyolult és viharos. Rendszeresek a napviharok. A Nap felszínéről hatalmas plazmafelhők törnek fel és csapnak le a Föld felső légkörére, olykor műholdakat és elektromos hálózatokat is tönkretéve.

Mindennapi tudomány – Napenergia
Lehet, hogy a Nap fogja megmenteni az emberiséget a maga okozta globális felmelegedés okozta katasztrófától? Világszerte tudományos műhelyek egész sora kutat olyan – eddig feltáratlan – mechanizmusok után, melyeken keresztül a folyamatosan változó Nap hatást gyakrolhat a Föld klímájára. Vajon mit hoznak számunkra a jövőben az olyan égi jelenségek, mint a kozmikus sugárzás, a napszél, vagy éppen a ciklikusan erősödő-gyengülő napfolt-tevékenység?

A Mindennapi Tudomány sorozat korunk legaggasztóbb és legcsodálatraméltóbb természeti jelenségeinek ered a nyomába a tudomány és a technika modern eszközeivel felszerelkezve. Az aktuális rész megtekintő a National Geographic Channel műsorán.
Mikor? Május 7-én (csütörtökön) 19 órától

Napfoltok és napkitörések
A Nap és a Föld mágneses tere között minden pillanatban csata dúl. Ezek a napkitörések a Nap mélyéről erednek. A felszínt elérve láthatóan sötétebb területeket, úgynevezett napfoltokat hoznak létre. A mágneses tevékenység 11 éves ciklus szerint fokozódik és csillapodik. A napfoltok száma a ciklus tetőpontján a legmagasabb, a minimum idején pedig a legalacsonyabb. De mi közünk van mindehhez itt, a Földön, 150 millió kilométeres távolságban?

A kutatók csak most kezdik megérteni, hogy ennek a mágneses térnek sokkal jelentősebb hatása lehet, mint gondolták. Elképzelhető, hogy az éghajlat változásaiért is ez a felelős. A Föld történetéből fennmaradt nyomok alapján a naptevékenység változása mérhetően befolyásolja a globális éghajlatot.

A világűrbe telepített obszervatóriumok páratlan képet nyújtanak a Nap tevékenységéről. A NASA 2006 ban két korszerű iker-műholdat állított pályára, a napkitörések és napfoltok közvetlenebb tanulmányozására. A mélyben zajló mágneses tevékenységnek ezek a látható megnyilvánulásai az egész Naprendszerre hatással vannak. A kutatók az 1950 es évek B kategóriás filmjeiből ellesett trükkel állítják elő a Nap térbeli képét. A térbeli modell kulcsfontosságú új adatokat szolgáltat az ionizált plazma hatalmas robbanásairól, vagyis a napkitörésekről.

Ilyenkor több milliárd tonna forró gáz tör ki az űrbe és söpör végig a Föld légkörén, létrehozva a látványos északi és déli sarki fényt. A kitörések lényegében elektromos viharok, amelyek az űrjárműveket és a földi elektromos hálózatot veszélyeztetik. A GPS t is megzavarhatják. A Nap kitöréseit a Nap gázfelszínét áttörő mágneses erővonalak okozzák, amelyek felkavarják és kitaszítják a forró gázokat és az ionizált részecskék áradatát. Ez az úgynevezett napszél legerőteljesebb formája. A kitörések egy része csak két nap alatt jut el a Földig, a legnagyobbak azonban már 12 óra alatt megérkeznek.

Azoknak, amelyek a legjobban érdekelnek minket, mert éppen felénk tartanak, különösen nehéz felmérni a sebességét. Egy egyszerű kísérlet is jól szemlélteti, hogy a kutatók hogyan tudják két műholddal megmérni a napszél sebességét.

Azáltal, hogy a napkitöréseket nem csak szemből, de oldalirányból is tanulmányozzuk, a sebességükön felül a forrásukat is megállapíthatjuk. Kiderült, hogy kitörések a napfoltok közeléből származnak. A Nap felszínének ezeket a sötét területeit egészen a 20. századig rejtély övezte, amikor a kutatók rájöttek, hogy a Nap magjában hőt termelő folyamattal állnak kapcsolatban. Amint a tudósok megállapították, hogy a Nap nukleáris reakciókból nyeri az energiáját, a megoldás is egyértelművé vált. A Napban és a többi csillagban zajló magfúzió lehetővé teszi a nagy erejű mágneses jelenségek létrejöttét, amelyek egybeolvadnak és kihúnynak, kialakítva a napfoltokat. Mindezt szerencsére itt a Földön, a saját konyhánk kényelmét élvezve is szemléltethetjük.

A NASA csillagásza, Sten Odenwald a mágneses erővonalakat a spagettihez hasonlítja. A Nap felszínét rendkívül forró gáz alkotja, amely úgy kavarog, mintha forrásban lenne. A fazékban is azt látjuk, hogy a forró víz felemelkedik a felszínre, ott leadja a hőt, majd ismét az edény aljára süllyed, ahol felmelegszik. A tekergő spagetti szálak olyanok, mint a Nap felszíne alatt kígyózó mágneses erővonalak. Amikor ezek a terek áttörik a felszínt, akkor a napfoltok, kitörések és hasonló jelenségek körül sűrűsödnek össze. A napfoltokat okozó örvénylést nemcsak a hő, hanem a Nap forgása is okozza.

A kőzetbolygóknak, amilyen a Föld, minden része egy ütemben forog. A Nap viszont gázgömb, amelyre ezek a szabályok nem érvényesek. Az egyenlítő 25 nap alatt körbefordul, ami a sarkoknak 35 napot vesz igénybe. A mágneses tér hurkai a forgástól megnyúlnak és eltorzulnak. Ahol áttörik a felszínt, ott megjelennek a napfoltok. Egy ilyen napfolt óriási. Az afrikai földrész méretétől az egész Föld átmérőjének 30-szorosáig is változhat. Tudomásunk szerint minél nagyobb a folt, annál kevésbé kiegyensúlyozott az alatta húzódó mágneses tér, ez pedig súlyosabb viharokhoz és a láthatatlan röntgen és gammasugárzás felerősödéséhez vezet.

A legkülönösebb, hogy egyáltalán nem sötétek, csak az őket körülvevő ragyogás miatt tűnnek annak.
A valóságban egy napfolt tízszer fényesebb, mint a telihold.

Befolyásolják az éghajlatot?
A napfoltok ablakot nyitnak a Nap rejtett mágneses működésére, de lehet egy másik, sokkal prózaibb hatásuk is, amit csak mostanában kezdünk megérteni. A középkori csillagászok nem is sejthették, hogy a napfoltok számának drámai visszaesése kapcsolatban állhat az éghajlat jelentős változásának időszakával, melyet ma Kis Jégkorszakként ismerünk. Gyötrelmes idők jártak, a termés sok helyen elpusztult és számos vidék lakhatatlanná vált. A csillagászok ugyanolyan jól ismerik a napfoltokat, mint a bolygókat vagy a Holdat. De a 19. század közepéig csupán tudományos érdekességek voltak.
Ma viszont egyes tudósok azt állítják, hogy a napfoltok egy olyan titokzatos mechanizmus látható jelei, amely a múltban jelentősen befolyásolta a Föld éghajlatát. Elméleteiket a napfoltoknak a csillagászok által évszázadok óta nyilvántartott száma és az időjárási feljegyzések között mutatkozó összefüggésre alapozzák.

A felszíni napfoltok száma, a kitörések gyakorisága és az ultraibolya sugárzás mennyisége mérhető hatást gyakorol a Föld éghajlatára. Az első, napfoltokról szóló beszámoló i. e. 800 ból származik, de Galilei volt az első csillagász, aki tudományosan vizsgálta a napfoltokat. Köztudott, hogy a helyzetüket is berajzolta a jegyzetfüzetébe.

A csillagászati feljegyzésekből kiderül, hogy a napfoltok 1645 és 1714 között szinte teljesen hiányoztak. Ugyanebben az időszakban élte át Európa és Észak-Amerika a Kis Jégkorszaknak nevezett, mintegy 500 évig tartó lehűlést. A Kis Jégkorszakon belül is volt egy rövidebb, kegyetlenül hideg szakasz, a valamivel több mint 70 évig tartó úgynevezett Maunder-minimum.

A Kis Jégkorszak idején telente Manhattanből egészen a Staten Island ig el lehetett sétálni a jégen.
Londonban a Temze több hónapra befagyott. A londoniak még vásárt is rendeztek a folyón. Az a tény, hogy ez a rendkívül hideg időszak részben egybeesett a napfoltok megfogyatkozásával, azóta is foglalkoztatja a tudósokat. Sok elmélet forog közszájon a Nap és az éghajlat változásainak kapcsolatáról, a Nap fényessége és a felszíni hőmérséklet közvetett összefüggései alapján. A téma ellentmondásos, hiszen a kellő megalapozáshoz a fényesség és az éghajlat változásainak hosszú távú megfigyelésére volna szükség.

Galilei feljegyzései az elsők, amelyek világos képet adnak az eseményekről. A mai kutatók azonban már több ezer évre visszamenő adatokkal rendelkeznek a napfoltokról. Rájöttek, hogy nem magukkal a napfoltokra, hanem egy olyan csillagászati jelenségre kell összpontosítaniuk, amely első látszatra független azoktól. Ez a kozmikus sugárzás.

A tudósok szerint a kozmikus sugárzás az Univerzumban elszórt forrásokból, például, hatalmas, felrobbanó csillagokból származik. Töltéssel rendelkező részecskéi csaknem fénysebességgel száguldanak. A világűrt kitölti a kozmikus sugárzás, amely folyamatosan záporozik a Földre, az intenzitását pedig visszamenőleg is nyomon követhetjük.

A légkör molekuláival kölcsönhatásba lépő sugárzás izotópokat hoz létre, például a 14-es tömegszámú szenet a fák évgyűrűiben, vagy a 10-es tömegszámú berilliumot a jégrétegekben. Az izotópok arányának mérésével a tudósok sok ezer év elteltével is feltárhatják a besugárzás rejtett hatásait.
A szén 14 izotóp alapján szó szerint évezredekre visszamenőleg nyomon követhetjük a Nap tevékenységének ciklusait.

A szén 14 és a berillium 10 szintjét a Napnak az űrben kiterjedő mágneses tere is befolyásolja, amely óriási. A hatása 13 milliárd kilométer távolságban is észlelhető, ám a mágneses tevékenység fokozódása idején ugyanez a hatás 16 milliárd kilométerre tolódik ki. Mivel a kozmikus sugárzás részecskéi töltéssel rendelkeznek, a mágneses tér eltéríti őket. Minél erősebb a Nap mágneses hatása, annál több részecskét terel félre, így azok kevesebb nyomot hagynak az ősi fákban és a lerakódó jégben.

Amikor a Nap tevékenysége 11 évenként eléri a maximumát, akkor a Nap a kozmikus sugárzás nagyobb hányadát tereli el a Földtől. A napfoltok száma tehát mintha közvetlen kapcsolatban állna az eltérített kozmikus sugárzás mennyiségével. Mindez a Maunder-minimum idején történtekkel is összhangban van.

A fák szén 14 tartalma alapján a kozmikus sugárzás ebben az időszakban erősebbé vált, ami a Nap mágneses terének gyengülésére utal. A foltok is szinte teljesen eltűntek a felszínéről. A Maunder-minimum idején kevés volt a napfolt, a kozmikus sugárzás pedig erősebb lett a szokásosnál. Más ilyen példákat is találunk. A Nap a közelmúltban minden korábbinál hevesebb tevékenységet mutatott. Ennek eredményeként a kozmikus sugárzás gyengült. A Föld mintegy 100 ezer évenként átél egy nagyobb jégkorszakot, a Nap körül leírt pályájának változása miatt.

Ez a pálya nem kör alakú és az időben változik, így a Föld hol közelebb, hogy távolabb van a Naptól.
Amikor a pálya a legjobban megnyúlik, akkor a napsugárzás 23%-ot változik a két szélső pontja között. Jelenleg ez az érték 7%, ezért a legutolsó jégkorszak óta mérsékelt éghajlatot tapasztalunk. De mi a helyzet a Nap többi hatásával, a pálya periodikus ingadozását és a forgástengely dőlését leszámítva?

Elég lehet e a Nap sugárzásának megváltozása a földi éghajlat és az időjárás befolyásolására?
A válasz az, hogy attól függ, milyen tartós egy ilyen változás. A napfolttevékenység 11 éves ciklus szerint változik. Ez nem elég ahhoz, hogy az energia kibocsátás apró változása kifejtse a hatását. Bolygónk ugyanis nem képes ilyen gyorsan felmelegedni vagy lehűlni. Kétségtelen azonban, hogy ha a Nap teljesítménye tartósan és kellő mértékben visszaesik, akkor a Föld lehűl.

A 11 éves ciklusnak nincs nagy hatása, de a napfolttevékenység nem csak e szerint ismétlődik. A leletek másféle tendenciákat is mutatnak. A Maunder-minimum talán egy hosszabb ciklus egyik állomása. Az már elég hosszú volna ahhoz, hogy kifejtse a hatását. De pontosan milyen hatást? A gondot az okozza, hogy bár a Nap tevékenységét nyomon tudjuk követni, a Föld éghajlatának azzal párhuzamos változásait nagyon nehéz felderíteni. Csak az éghajlat több ezer évet felölelő adatai alapján állapíthatnánk meg, hogy vannak e a Napnak hosszabb ciklusai és gyakorolhat-e nagyobb hatást a globális éghajlatra.

Cseppkövek a régmúlt éghajlatának tanúi
Yemane Asmerom és munkatársa, Victor Polyak az Új Mexikói Egyetem paleoklimatológusai ötletes módszert találtak a Föld múltbéli időjárásának pontos meghatározására. Az ősi barlangok álló cseppköveit használták fel. Az éghajlatnak a sztalagmitokra alapozott, több tízezer éves története meglepően jól egyezik, és rendkívül részletes. A mély új-mexikói barlangok az Egyesült Államok délnyugati részén tökéletesen rögzítették az éghajlat változásait. Ezek alapján a két kutató elkészíthette az amerikai délnyugat éghajlatának leírását, a földtörténeti jelenkor utolsó több mint 3000 évére. Ebbe a Föld történetének legújabb, az utolsó jégkorszakot követő időszaka is beletartozik.

A sztalagmitok egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a koruk pontosan meghatározható és a fák évgyűrűihez hasonló, évek szerinti rétegeik vannak. Ilyen finom léptékben őrzik az éghajlatváltozás nyomait. Az adatok kinyeréséhez a mintákat gondosan elő kell készíteni. A sztalagmitokat három lépésben dolgozzák fel. Először egy fúróval mintát vesznek az adott réteg pontos korának megállapításához. Aztán elkülönítik az urán és a tórium izotópjait, végül pedig tömeg spektroszkóppal vizsgálják meg az elemeket. Az eljárással az idők során lebomlott urán és a keletkezett tórium izotópok mennyiségét határozza meg. Tudva, hogy ezeknek az izotópoknak a lebomlása és keletkezése mennyi időt vesz igénybe, pontosan meg tudják állapítani a minta korát.

A kémiai és ásványtani összetétel alapján azt is meghatározhatják, hogy az adott évben milyen száraz volt az éghajlat. Megdöbbentő módon az így kapott aszályos időszakok pontosan egybeesnek a szén 14 izotóp alapján mért napfolttevékenységgel.

Eltűnt egy civilizáció
A kutatók egyedi módszere magyarázatot adhat egy ősi amerikai civilizáció eltűnésére a barlangoktól 530 kilométerre északra található Chaco kanyonnál. Az itt élő őslakosok időszámításunk szerint 850 ben telepedtek le Új Mexikó északnyugati részén. A chacói települést az amerikai őslakosok egyik területi központjának tartják. A maga idején ez fogta össze a környék életét. A világ többi településével összehasonlítva is kiemelkedően fejlett volt. A szakértők szerint 400 évvel később az éghajlat váratlanul rendkívül szárazzá vált, az őslakosok pedig véglegesen elhagyták a kanyont. Minden fejlettségük ellenére sem voltak képesek átvészelni az éghajlat ilyen végletes változását.

A sztalagmitok bámulatos pontossággal rögzítették ezeket a változásokat. Megmutatták, hogy 1250 körül valóban súlyos aszály köszöntött be. De vajon a Nap kényszerítette e változásra az éghajlatot? Vajon egyszerűen csak több hőt termelt ebben a száraz időszakban? Az időjárás és a napfoltok száma közötti statisztikai összefüggés nem ad információt arról, hogy a Nap tevékenysége hogyan befolyásolhatja az időjárást és az éghajlatot.

Mi bizonyíthatná, hogy a mágnesesen tevékenyebb Nap több hőt termel, amit itt a Földön is tapasztalhatunk? A rejtély megoldása érdekében a kutatók megpróbálták megfejteni, hogy a Nap hogyan állít elő látszólag kifogyhatatlan mennyiségű hőt és fényt. A Nap energiája a magjában uralkodó roppant nyomásnak köszönhető. Meglepő módon az energia, amelyet ma észlelünk, nem nyolc és fél perccel ezelőtt keletkezett, amennyi idő alatt a fénye elér hozzánk, hanem negyedmillió évvel korábban, a Nap magjában. A mag energiatermelésének mostani megváltozása csak a távoli jövőben mutatkozna meg. A Nap belsejében száguldozó fotonok évezredeken át cserélgetik az energiát, mielőtt kiszabadulnak és útra kelnek a Föld felé. Rejtély, hogy hogyan mérhetnénk meg a Nap energiatermelését, ha a hozzánk eljutó eredménye ennyire régi.

Wolfgang Pauli, az osztrák születésű amerikai fizikus felvetette, hogy a Nap magja semleges részecskék milliárdjait is kibocsátja, amelyek tulajdonképpen akadálytalanul jutnak el Földig, csakhogy a műszerek számára is láthatatlanok. Pauli leírása szerint elenyésző a tömegük és bármilyen anyagon képesek áthatolni beleértve az egész Földet is. A neutrinó nevet kapták.

Foolytatjuk…

Hozzászólások

A rossz munkahelyi zene megöli a munkakedvet

A rossz munkahelyi zene megöli a munkakedvet

Számos olyan munkahely van, ahol az alkalmazottak egész napjukat valamilyen zene mellett kell ledolgozzák akkor is, ha idegesíti őket az.

Így ragyog a húsvéti holdkelte Veszprém felett

Így ragyog a húsvéti holdkelte Veszprém felett

A királynék városának tornyai felett narancsos színben mutatkozott meg égi kísérőnk, a kereszténység ünnepének égi szimbólumaként.

A maratonfutók agyukból merítenek energiát

A maratonfutók agyukból merítenek energiát

Egy maraton után akár két hónapra is szükség lehet ahhoz, hogy az agy visszaálljon a verseny előtti állapotba.

Jóval alacsonyabb az ember hőtűrése, mint eddig gondoltuk

Jóval alacsonyabb az ember hőtűrése, mint eddig gondoltuk

A hőmérséklet és a páratartalom együttesen hatnak az emberi szervezetre, amely csak egy bizonyos pontig képes ehhez alkalmazkodni.

Elvégezték a NASA kiképzését a magyar űrhajósok

Elvégezték a NASA kiképzését a magyar űrhajósok

A legkorábban 2025 májusában induló Axiom Mission 4 magyar űrhajósa Kapu Tibor, tartalékűrhajósa Cserényi Gyula.

National Geographic 2025. áprilisi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

22 200 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlapNational Geographic 2024. áprilisi címlapNational Geographic 2024. májusi címlapNational Geographic 2024. júniusi címlapNational Geographic 2024. júliusi címlapNational Geographic 2024. augusztusi címlapNational Geographic 2024. szeptemberi címlapNational Geographic 2024. októberi címlapNational Geographic 2024. novemberi címlapNational Geographic 2024. decemberi címlapNational Geographic 2025. januári címlapNational Geographic 2025. februári címlapNational Geographic 2025. márciusi címlapNational Geographic 2025. áprilisi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket