Előkerült a szupertitkos hiányzó láncszem?

A Daily Mail című brit lap értesülése szerint a kutatási eredményeket május 19-én, New Yorkban mutatják be. Javarészt ez képezi az alapját a BBC új, másfél órás dokumentumfilmjének, amely bemutatja az ember törzsfejlődésének egy rendkívül fontos, mindeddig feltáratlan szakaszát. A film műsorvezetője minden valószínűség szerint a világhírű természettudós, filmes és televíziós személyiség, Sir David Attenborough lesz.

A film legnagyobb attrakciója a kihalt adapiféle főemlősök egy 37–47 millió éves példányának egy Frankfurt közeli lelőhelyen megtalált teljes csontváza. Ez a faj, amely a ma, Madagaszkár szigetén élő makikhoz (lemur) hasonló állat, a dokumentumfilm szerint nem csak egy a sok főemlős közül, hanem pontosan annak a csoportnak a tagja, amelyből a ma élő majmok, emberszabásúak és emberek kifejlődtek.

Az amerikai Paleontológiai Társaság elnöke, Philip Gingerich tanulmányozta az általa „lenyűgözően teljesnek” ítélt csontvázat. A tudós bejelentette, hogy kutatásaikról a Public Library of Science című tudományos szaklapban fognak beszámolni. Gingerich újságírók kérdésére válaszolva azt is megerősítette, hogy munkájukról Attenborough-nak is beszámolt.

A paleontológusok és evolúcióbiológusok egybehangzó véleménye szerint a felfedezés végre megadhatja a választ arra, hogy melyik faj az őse a mai főemlősöknek és vele együtt az embernek. A tudósok között régóta vita folyt a kérdésről. Egyes kutatók szerint az adapifélék a főemlősök elődjei, míg a tudósok egy másik csoportja szerint ez nincsen kellőképpen bebizonyítva.

Egy ma élő makiféle

Az új fajt, amelynek egy fiatal nőstény példányát fedezték föl, Darwinius masilae névre keresztelték. A kövület egy olyan adapida, amelyet eddig még sohasem tanulmányoztak. Külső tulajdonságai alapján egyértelműen az ősi kisemlősök és a főemlősök közötti átmenetnek látszik. A maradványokat vizsgáló kutatók szerint az ősállat semmiképpen sem lehet makiféle, ugyanis nincsenek a makikra jellemző, szőrápolásra használt alsó fogai, sem pedig ápolókarmai a hátsó lábán, amelyeket a ma élő félmajmok vakarózásra használnak.

A csontvázat több részletben fedezték föl. A maradvány utolsó darabjait magángyűjtőktől vásárolta meg a Norvég Természettudományi Múzeum. A fosszília ennek ellenére olyan jó állapotban maradt fenn, hogy a kutatók elmondása szerint még a lágyrészeket, sőt a gyomortartalmat is meg lehetett vizsgálni. A vizsgálatok alapján az adapida élőhelye trópusi esőerdő volt. A fiatal nőstény még nem volt egyéves, amikor elpusztult, de már nem szopott, a fogsora pedig már kifejlődött. Végtagjain sokkal inkább körmöket viselt, ellentétben a mai makik karmaival. A tudósok szerint a Darwinius egy kifejlett példánya súlya kb. 0, 90–0, 95 kilogramm lehetett.