Milyen irányba tartották nyakukat az óriás dinoszauruszok?

A jura–kréta időszakban (kb. 200-tól 65 millió évvel ezelőttig) élt hosszú nyakú és farkú, négy lábon járó, növényevő szauropodák voltak a dinoszauruszok leghatalmasabbra megnövő képviselői. Közéjük tartoztak például a kb. 21 méter hosszú, mintegy 30 tonna testtömegű Apatosaurusok (korábban Brontosaurus néven is ismert volt), illetve a 26, de akár 30 méter hosszúra is megnövő, ám az Apatosaurusnál jóval „karcsúbb” ezért mindössze csak 10 tonnát nyomó Diplodocus nemzetség fajai. szauropoda-félék voltak a minden idők legnagyobb szárazföldi állatainak tartott, Steven Spielberg Jurassic Park című filmjéből is ismert, 23 méter hosszú, 12 és fél méter magas, és 80 tonna súlyú Brachiosaurusok, amelyek tömege 12 kifejlett afrikai elefántbikáénak felelt meg.

Vízszintesen vagy függőlegesen?
Egy frissen megjelent tanulmány szerint a hosszúnyakú növényevők nem a fák tetejéről legelésztek, mint azt korábban feltételezték. Egyes kutatók azt valószínűsítik, hogy a földtörténeti középidő hatalmas ősállatainak jobb volt, ha nyakukat horizontálisan tartották, nem pedig fölfelé, függőleges irányban. A hosszú nyakak meredek szögben való emelése a szauropodák szívét nagyon megterhelte: egészen extrém mértékű energiaráfordítás kellet ugyanis ahhoz, hogy a szív képes legyen a hosszú nyakon keresztül vért pumpálni az agyba.

Nem így?

A leveleket a magas fák lombkoronájában keresgélő hosszú nyakú emlősök – mint például a zsiráfok – analógiájából kiindulva, a paleontológusok azt feltételezik, hogy a szauropodák, amelyek közül némelyik faj nyakának hosszúsága elérhette a 9 métert, hasonlóképpen táplálkoztak.

Ezzel szemben Roger Seymour, az ausztráliai adelaide-i egyetem kutatója kiszámította, hogy a szauropodák testük teljes energiájának 75 százalékát fölemésztette a fej magasan tartása. Az emlősök nagy részének 10 százalékos energiafelhasználást okoz a vérkeringésük fenntartása, a zsiráfoknak ugyanez a hosszú nyaka miatt 18 százalékba kerül.

„Vajon megért ekkora energiabefektetést a fák tetején fölhalmozódott magasabb értékű táplálék? Kétségesnek tűnik” – vélekedett Seymour, aki szerint energetikailag sokkal több értelme volt a szauropodáknak vízszintesen tartott nyakkal táplálkozni.

Így?

„Ez talán nem tűnik túlzott energiakímélő módszernek. De egy 30–40 tonna súlyú állatnál az energetikai különbség néhány lépés megtétele vagy nem megtétele közt olyan óriási lehetett, mint hajdanán maguk az állatok” – fogalmazott a szakember.

Drága mulatság
A fentiek ellenére néhány tudós, aki nem volt benne Seymour csapatában, úgy gondolja, hogy az óriás növényevőknek bizonyos esetekben megérhette az extra energiabefektetés, hogy fölemeljék a nyakukat.

„A csontok egymáshoz kapcsolódása ezeknél az állatoknál 30–60 fokos nyakemelést tett lehetővé – magyarázta Martin Sander, a bonni egyetem őslénykutatója. A paleontológus szerint, amikor az állatok élőhelyeiken megritkult az alacsony vagy közepes magasságokban elérhető táplálék, a lombkoronaszint bőségesebb táplálékáért a szauropodáknak megérte felemelni a nyakukat.

Brachiosaurus-csorda. Vajon mikor érte meg az állatoknak a fák tetején lévő leveleket lelegelni? (A kép a DEA Picture Library festménye)

Richard Cowen, a California Egyetem kutatója megjegyezte, hogy más állatoknál is tapasztalható hatalmas energiabefektetés a táplálék megszerzése érdekében. Például a gepárdok minden alkalommal teljese erőbedobással futnak a prédájuk után, pedig négy alkalomból átlagban csak egy vadászatuk sikeres. Hasonlóan a bálnák is hatalmas energiát emésztenek fel a nagy mélységekbe való merülésekkor, ahol a víz hőmérséklete is nagyon alacsony. A vonuló madarak energiakészletük majdnem egészét felhasználják, miközben kilométerek ezreit teszik meg.

„E magatartások mindegyike hihetetlen energiapazarlásnak tűnik, de tudjuk, hogy nem az, mert a végső mérleg mindig pozitív” – magyarázta Cowen, aki szerint épp ezért alkalmanként a szauropodáknak is megérhette magasan tartott fejjel kutatni a táplálék után, addig, amíg a hozadék értéke is magas volt.