Fennmaradhatott az élet a Földön az első meteorbombázás alatt

Oleg Abramov és Stephen Mojzsis, az amerikai Coloradói Egyetem földtani fakultásának kutatói szerint a kritikus időszakban mintegy 200 millió milliárd tonnányi, különböző méretű (100 métertől a 100 kilométer átmérőig terjedő) meteor hullott a Földre. A kutatási eredményekről az egyik legrangosabb tudományos szaklap, a Nature legújabb számában olvasható tanulmány számol be.

A Földön ez idáig megtalált legkorábbi életnyomok 3, 83 milliárd évesek. A tudósok azt kutatták, hogy vajon az intenzív meteorbombázás nem okozta-e az óceánok elgőzölgését, a földkéreg megolvadását, illetve nem semmisítették-e meg az esetleges régebbi életformákat. A kutatók számítógépes szimulációkkal vizsgálták az „LHB” (Late Heavy Bombardment – Intenzív Késői Bombázás) feltehető hatásait. A digitális modell alapján arra következtettek, hogy amennyiben akkoriban már jelen volt a Földön az élet valamilyen kezdetleges formája, az a sűrű és pusztító becsapódások ellenére fennmaradhatott.

„A földkéreg legnagyobb része nem olvadhatott meg, és nem is alakulhatott át jelentős mértékben. A kéreg csupán 10 százalékának a hőmérséklete nőtt 500 Celsius foknál nagyobb mértékben” – nyilatkozták a tudósok. A modell segítségével azt az eshetőséget is megvizsgálták, hogy mi történhetett volna, ha az időszakban lehullott valamennyi aszteroida becsapódása egyszerre érte volna bolygónkat. A kutatók szerint a modell alapján még ebben az esetben is lettek volna a katasztrófát túlélő organizmusok. A modellben a tengerekben lévő élet 4000 méteres mélységig fordulhat elő, s e tág „lakhatási tartomány” megakadályozza a Föld teljes sterilizálását a szimulációban.

A földkéreg csak néhány helyen olvadhatott meg.

A meteorhullás időszakában jelentősen bővült volna a hőálló és szuperhőálló, 50 Celsius foktól 110 Celsius fokig terjedő tartományban fennmaradni képes mikroorganizmusok számára lehetséges élőhely, ezzel szemben csökkent volna az 50 fok alatti hőmérséklethez alkalmazkodott szervezetek élhető tartománya. A két tudós azt is megállapította, hogy a teljes rendelkezésre álló lakható tér mennyisége nagyjából változatlan maradt volna. A kutatók ezt azzal indokolják, hogy a felszín közelében a földkéreg viszonylag gyorsan lehűl, s ez a gyors lehűlés még akkor is megőrizhette volna az életet, ha a számítottnál tízszer nagyobb tömegű égitestek hullott volna a Földre. A modell alapján még egy 300 kilométer átmérőjű aszteroida becsapódása sem okozta volna az óceánok elpárolgását.

A víz jelenléte a Föld felszíne alatt ugyanis meggyorsította volna a lehűlést, valamint az élet számára kedvező körülmények helyreállítását a becsapódás után.

Lynn Rotschild, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA asztrobiológusa rámutatott, hogy a tanulmány megállapításai alapján nem zárható ki, hogy az élet már néhány százmillió évvel korábban kialakult, mint azt eddig feltételezték. „Az eredmény azt a lehetőséget is megengedi, hogy az élet egyetlen alkalommal jelent meg a Földön, és hogy a bolygó azóta folyamatosan lakott volt” – jelentette ki a kutató. Korábban az asztrobiológusok inkább azt az elméletet támogatták, amely szerint az élet egynél több alkalommal alakult ki és kezdődött el a Földön, korábbi formái pedig a meteorzáporok következtében megszűntek.

Kapcsolódó cikkek: