A világ legrégebbi agyagedényét találták meg Kínában

A mindezidáig ismert legkorábbi agyagedény maradványait Japánban találták, amelyek korát „csupán” 16–17 ezer évesre becsülik.

2005-ben a legrégebbi rizsszemeket is a Jücsanjen-barlangban találták meg. A helyszín a szakemberek szerint fontos összekötő kapocs a vadászó és gyűjtögető életmódot folytató barlanglakók és a földművelők között, akiknek késő pleisztocén-kori településeit a környéken tárták fel.

Elisabetta Boaretto, az izraeli Weizmann Intézet fizikusa és Hsziaohung Vu, a Pekingi Egyetem régésze az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ban (Proceedings of National Academy Of Science) publikált tanulmányukban azt állítják, hogy az emberek az eddig feltételezettnél már jóval korábban képesek voltak agyagedényeket készíteni.

„Az agyagedények az emberi tevékenység egyik legkorábbi produktumai, ezek vizsgálatával az emberi kultúra fejlődése követhető nyomon” – emelte ki a kutatásban nem részt vevő Tracey Lu antropológus, a Hongkongi Kínai Egyetem tanára. A szakember elmondta, hogy kezdetben az agyagedényeket főzésre valamint tárolásra használták, később aztán a vagyon, a hatalom és a társadalmi rang kifejezői is lettek, mint ahogy némelyikük műtárgyakká is vált.

„A kerámiaedények napjainkban is a kultúra fontos részét képviselik” – nyilatkozta Tracey Lu. A kutató szerint a kínai agyagedény egy kissé idősebb, mint a legkorábbi japán társa, ugyanakkor régóta vita folyik arról, hogy a barlangi leletek szénizotópos kormeghatározása mennyire lehet pontos. A barlangi emberek ugyanis minden nap ugyanazon a helyen gyújtottak tüzet, így a hamurétegek és az ételek maradványai egymásra rétegződnek, azonban a rétegek időnként összekeveredtek.

„Elismerem, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot élő emberek készíthették az edényt Dél-Kínában. Ám abban is biztos vagyok, hogy többé-kevésbé ezzel egy időben Kelet-Ázsia más térségeiben, Oroszországtól Japánig, Kína északi és déli részén is megjelentek az agyagedények” – jelentette ki a szakember.

Rekonstrukció

Elisabetta Boaretto ugyanakkor kiemelte, hogy a vizsgálat jelentősége az igen precíz kormeghatározásban rejlik. A rétegek keveredése okozta hibák elkerülése érdekében a barlang egész területéről vettek mintákat. A kutatócsapat kezdetben 150 mintát vizsgált meg infravörös spektroszkóppal, hogy kiszűrjék a hibás mintákat. A 150 mintából mindössze 30 bizonyult tisztának, amelyek korát már radiokarbonos módszerrel meghatározhatták. A vizsgálat alapján a helyszínen talált faszéndarabok és csontmaradványok kora 21 és 13 ezer év közötti, a cserépedény alatti és feletti rétegek pedig 18 ezer évesnek bizonyultak. A kutatók megfelelő mennyiségű cserépmaradványra bukkantak ahhoz, hogy az egész edényt rekonstruálhassák, amely lefele keskenyedő alakú volt, magassága pedig elérte a 29 centimétert.