Lenn délen
A Jaguár-barlang nemrég föltárt ágában járunk: a föld alatti járatok őrült labirintusában, amely Észak-Tennessee középső részén keresztül-kasul átszövi a farmvidékek és erdős hegyek alatt rejlő vastag mészkőrétegeket. A Magazin gyönyörű fotókkal bizonyítja, hogy Tennessee állam odalent olyan lyukacsos, akár a jófajta ementáli sajt!
Írta Mark Jenkins
Fényképezte Stephen Alvarez
 |
|
Nyakát tekergetve, ősz fejével a sziklafalat súrolva, nagyokat nyögve kapaszkodik-araszol felénk. E kosárlabda-gyűrűnyi nyíláson bizony csak tekervényes jógamutatványok árán fér át az ember – két karját előrenyújtva, mintha fejesugráshoz készülődne, csípőjét fájdalmasan kicsavarva, lábait meg zsibbasztóan begörbítve. A Záróizom – nomen est omen – egy leginkább bélcsatornára emlékeztető, kanyargós járat végén található, és Marion „Kecske” Smith hatfős kutatócsapatunk utolsó tagjaként préseli keresztül magát rajta. Sokévi tapasztalat csiszolta barlangászügyességgel – no meg változatos szitokszavak kíséretében.
„Csak hogy tudja: minél jobban tetszik Marionnak egy barlang, ő annál többet káromkodik” – fordul felém Kristen Bobo, gondosan ügyelve, nehogy elvakítson a fejlámpájával. A 38 éves Bobo maga is elsőrendű barlangász. Apró termetű nő, akár egy gyermek, de ereje bányászokéval vetekszik. Hatalmas őzikeszemei mögött pedig hajthatatlan vasakarat rejtezik. Olyan könnyedén siklik keresztül a Záróizom nyílásán, akár egy kígyó. „Ami lement, annak föl is kell jönnie” – nyilatkoztatja ki vontatott déli hanglejtéssel Kecske, amint lehuppan a sárba. A maga fanyar módján azt akarja tudatni ezzel, hogy miután több száz méter mélyre behatoltunk a tennesseei hegyek alá, újra át kell majd nyomakodnunk a Záróizom szűkületén, amikor majd haza akarunk jutni.
|
| |
A 62 éves Marion „Kecske” Smith nyurga, hajlékony férfi. Bőre olyan sápadt, mintha a föld alatt élte volna le egész életét – habár szakmája szerint amúgy történész. Az előbbi feltevésben viszont rejlik némi igazság, hiszen Smith 1966 óta barlangászkodik, s azóta szinte minden héten leszállt a Föld méhébe. Több mint 80 kilométernyi, ember nem látta járatot derített föl eddig, jó részüket négykézláb kúszva. A bőbeszédű, szikár, fáradhatatlan Kecske több barlangba merészkedett be, mint Amerikában bárki más.
| |
A szűkülettel vívott tusa után pihenünk egyet, de fejlámpáinkat kikapcsoljuk, hogy spóroljunk
az akkuval. Vaksötétség borul ránk – hétköznapi ésszel fölfoghatatlan, áthatolhatatlan feketeség. Bolygónk szépséges felszínén még a legsötétebb éjszakai órákon is szűrődik innen-onnan némi kis világosság. Csillagfény vagy holdsugár, egy távoli tűz vagy a hálószoba ajtaja alatt a konyhából beszűrődő fénypászma. S a szem nyomban alkalmazkodik. Nem úgy a Föld pokoli gyomrában…
Itt a feketeség annyira sűrű, hogy még az arcától egy centire lévő kezét sem látja az ember, bárhogyan meresztgeti is a szemét. Ősi és háborítatlan sötétség ez – s a világ kezdete óta uralja a mélység birodalmát. …
Erről a fantasztikus világról szóló cikket a Magazin júniusi számában olvashatja.
Növényi alapú nedvszívó
Az egészségügyi betétek nedvszívó tölteléke pamut vagy fapép, egy új fejlesztésben olcsóbb és fenntarthatóbb alapanyagot találtak.
Rizsháncs és papír lehet a jövő szigetelőanyaga
A rizsháncs olyan mezőgazdasági melléktermék, amelynek már eddig is számos felhasználási formáját találták ki, most egy újabb áll be ebbe a sorba.
Kiterjedt ősi tiszafaerdők
Kelet-Anglia egy sík régióját a régmúltban kiterjedt tiszafaerdők uralták.
A palackorrú delfin elektromos érzékelője
Egy új kutatás szerint a palackorrú delfinek is érzékelhetik az elektromos teret az orrukban lévő érzékelővel.
Kiterjesztett valóságot alkalmazó orvosi eszköz készült Pécsen
A Pécsi Tudományegyetem részvételével fejlesztették azt az új orvosi eszközt, amelyben kiterjesztett valóság segíti a vizsgálatok kiértékelését és az eredmények gyakorlati felhasználását.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
