Tanulásverseny az ember és az emberszebásúak között

Az ember kulturális hagyományai felhalmozó jellegűek, azaz minden nemzedék a korábban megszerzett tudásra épít. Ha megnézzük egy érdekes technológia történetét, annak alapja minden esetben valami nagyon egyszerű dolog volt. Ama nemzedék gyermekei tehát az egyszerű változatot ismerték meg. Aztán amikor egy zseni valami fejlesztést eszközölt rajta, mindenki őt kezdte követni, és mindez egy bonyolult termékké kapcsolódott össze. A majmok talán képesek egymás vállára állni, de csak az ember tud szellemóriások vállán felkapaszkodni.

Egy kísérlet során a texasi egyetemen Victoria Horner megmutatja egy csimpánznak, hogyan kell úgy működésbe hozni a „varázsdobozt”, hogy a végén megkapja a csemegét. Először megütögeti, aztán kilöki, végül pedig megpiszkálja. A csimpánz elég jól leutánozza a mozdulatokat, és megszerzi az édességet. A kísérlet során az embergyermekek ugyanezt a feladatot kapták, és éppen úgy utánozták a cselekvést, ahogyan a csimpánzok. Eddig döntetlen.

A kísérlet második felében azonban átlátszó anyagból készült dobozt használnak, és csak most derül ki, hogy az ütögetés és a piszkálás helyett sokkal egyszerűbben is ki lehet venni az ételt. A csimpánzok egyszerűen kihagyták a szükségtelen lépéseket. Ugyanakkor meglepő módon a gyerekek akkor is hajlottak az utánzásra, amikor valami butaságot kellett tenniük. A csimpánzok ebben a tesztben felülmúlták a gyermekeket. Vajon a gyermekek miért utánoznak ilyen szolgai módon? Viselkedésük ama tényből fakad, hogy elvárják, hogy tanítsuk őket, és ez alapvető különbség.

A gyerekek tanulási hajlama jóval a beszédtanulás előtt megjelenik a mutogatás formájában. A szülők imádják, amikor a totyogó kisgyermek elkezd mutogatni, mivel ez a bizonyítéka annak, hogy kicsinyük megpróbál kommunikálni velük. Megértik a különbséget aközött, amikor a kisbaba a mutogatással kérni vagy mutatni akar valamit. A majmok ilyesfajta képességgel nem rendelkeznek. Mindegy, hogy a kutató rámutat, ránéz valamire, vagy odafordul hozzá az emberszabásúak nem tudták, hogy kommunikálni akar vele. Még egy sor kísérlet után sem használták fel a számukra így átadott információt. A mutogatáshoz szükség van egy bizonyos mentális képességre: és ez a kis különbség tesz annyira különbözővé bennünket.

„Amikor mutatok, a figyelmedet egy harmadik pont felé irányítom. És neked meg kell értened, hogy én arra a tárgyra figyelek, és arra kérlek, te is arra koncentrálj. Kialakul tehát egyfajta háromszög, kettőnk és a tárgy között.” – mondja Victoria Horner. Ez egy speciális kognitív teljesítmény, amit a gyermek szinte azonnal, és teljesen természetesen tesz, és amire az emberszabásúak nem képesek. A háromszög az a központi képesség, amely lehetővé teszi a tanítást.

Az emberszabásúak emellett valami másnak is híján vannak. Ez egy létfontosságú érzelmi hajtóerő: a segítségnyújtás vágya. Dicséret, bólogatás, mosoly – ez a fajta segítségnyújtás vagy bátorítás a tanítás alapja. Úgy tűnik, hogy nem csupán kognitív képesség szükséges a tanításhoz. Emellett ott van még a vágy, hogy tanítsunk. Ez úgy tűnik, teljesen áthatja az embert, a majmokból azonban rejtélyes módon hiányzik.

A csodálatos emberi agy National Geographic Channel filmjében a legújabb képalkotási eljárások és a világ vezető tudósai segítségével néhány olyan – zseninek tartott – ember agyába enged forradalmian újszerű bepillantást, akiknek már régóta szerettünk volna belelátni a gondolataiba. Az epizód a nők és a férfiak agya közötti strukturális különbségeket igyekszik feltérképezni. Gondolkodásunk és kombinálókészségünk egyik kiváló fokmérője a sakk, melynek nagymesterei sokáig kivétel nélkük a férfiak közül kerültek ki. Egészen addig, amíg színre nem lépett Polgár Zuszsa, akinek pszichológus édesapja azt vallja, hogy zseninek nem csak születni lehet, de kitartó gyakorlással azzá is lehet válni… Mikor? Június 21-én vasárnap, 22:00 órakor.

A kirakós játék darabkái kezdenek összeállni. Az emberszabásúak rendelkeznek kultúrával – ami ritka teljesítmény az állatvilágban. Utánzással képesek tanulni egymástól. Ez a folyamat azonban passzív, gyakran lassú és az eredmény könnyedén feledésbe merül.