Előszeretettel fogyasztottak emberhúst az első európaiak

Az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított barlangokban szétszórva szétdarabolt emberi csontokat fedeztek fel, amelyek lovak, szarvasok, orrszarvúk és más zsákmányul ejtett és elfogyasztott vadállatok csontmaradványaival voltak összekeveredve.

„Ez az emberiség történetében az első jól dokumentált esete a kannibalizmusnak, ám nem biztos, hogy a legkorábbi” – jelentette ki Jose Maria Bermudez de Castro, az Atapuerca-projekt egyik vezetője. A barlangokat még a 19. század végén egy vasúti alagút építésekor fedezték fel, ám abban az időben a hiányos tudományos ismeretek okán nem kezdték meg a feltárásokat. Az első ásatásokat csak 1978-ban végezték, majd hat évvel később folytatták, amikor 150 őskori emberi maradványt fedeztek fel a területen. 1992-ben egy teljességgel ép emberi csontvázat találtak, két évvel később pedig 800 ezer éves emberi maradványokra bukkantak. Ez utóbbiak lehettek az első emberek, akik Európába érkeztek, a Homo antecessor, azaz az „úttörő” vagy „előfutár” ember képviselői.

A Homo antecessor, amely a neandervölgyi ember, valamint a Homo sapiens előtt élt, az atapuercai barlangokhoz hosszú vándorlás után érkezett: Afrikából indult, majd a Közel-Kelet, Észak-Itália és Franciaország érintésével jutott el Spanyolországba. A helyszín, amely két folyó összefolyásánál fekszik, kellemes éghajlata, gazdag növény- és állatvilága folytán különösen kedvező körülményeket biztosított az ember letelepedésére. A környékbeli erdőkben tölgy, gesztenyefa és borókafenyő nőtt, s bőséggel akadt vad is. Atapuercában az „úttörő” ember izoláltan fejlődött, a Homo antecessor vadászott, de szerszámokat is készített.

„Bőséggel volt víz és élelem, vaddisznókra, lovakra, szarvasokra vadásztak, ami azt jelenti, hogy nem az élelemhiány miatt kaptak rá az emberhúsra” – fejtette ki Jose Maria Bermudez de Castro. Mivel a kannibalizmusra utaló emberi maradványokat két rétegben is felfedezték, ez azt jelenti, hogy az emberevés a Homo antecessor életében nem egyszeri botlás, hanem bevett szokás volt. A leletekből a kutatók azt is kiderítettékt, hogy nem emberhúst rituális célból fogyasztottak, hanem ellenségeiket ették meg. Különösen kedvelték a gyerekek és a kamaszok húsát, legalábbis erre utal, hogy az összesen tizenegy, kannibalizmus áldozataként azonosított egyén többsége az ifjabb korosztályokhoz tartozott.

„Úgy véljük, hogy két fiatal felnőtt, közülük az egyik nő, szintén áldozatul esett a kannibáloknak. Ez azt jelenti, hogy az ellenséges csoportból a demográfiai piramis alapjául szolgáló egyedeket ölték meg, hogy megakadályozzák ellenségeik szaporodását” – nyilatkozta Jose Maria Bermudez de Castro.

Kapcsolódó cikk:
Tömeges kőkorszaki kannibalizmus emlékeire bukkantak