A legősibb szekerek modelljeit találták meg Türkmenisztánban

A modelleket a türkmén főváros, Asgabat közelében fekvő bronzkori város, Altin-Depe feltárásakor fedezték fel az Orosz Tudományos Akadémia régészei. A település a Kr. e. III–II. évezredben élte virágkorát, és Kr.e. 1600 körül néptelenedett el. A Discovery online beszámolója szerint más leletekkel együtt a kétkerekű járművek révén nyomon követhető, hogy mikor alakult ki és miként fejlődött a közúti közlekedés a térségben.

Ljubov Kirho régész szerint a bikákat igavonásra a Kr.e. IV. évezredben alkalmazták a földművelők, amikor a térség éghajlata csapadékosabb volt. A legkorábbi modelleknek két kerekük volt, a kocsirudat a járomhoz erősítették, igavonóként pedig ökrök szolgáltak. Ebben az időben a szekér gazdája még a kocsi mellett lépkedett; a szakember meggyőződése szerint ugyanis így lehetett legkönnyebben irányítani a járművet és az állatokat is. A kétkerekű jármű segítségével nagy távolságokra tudtak olyan kereskedelmi szempontból fontos árucikkeket szállítani, mint a fémek, az alabástrom, vagy különféle féldrágakövek.

A térségben aztán egyre szárazabbá vált az éghajlat, és a Kr. e. III. évezred közepére az ökröket már a tevék váltották fel, mint igavonó állatok, közben pedig a kocsik további két kerékre tettek szert. A szekereket két kocsirúddal szerelték fel, amelyek közé csak egyetlen állatot – leginkább tevét, ritka esetben ökröt fogtak be. „Nagyon nehéz két tevét párba állítani, ahhoz túlságosan is rosszindulatúak” – fejtette ki Ljubov Kirho, aki szerint a kocsik alkalmazása megmagyarázhatja, hogy miként tarthatta a térség lakossága a kapcsolatot a mai Irán és Afganisztán területén élő népekkel. A szekerek révén messzire el lehetett merészkedni, megosztva másokkal a javakat és az új találmányokat. Ljubov Kirho szerint e kapcsolatokat nyomon lehet követni a házépítési módszerekben, az agyagtéglából épített sírkamráik stílusában, ahogy a halottaknak útravalóul adott ajándéktárgyak elrendezésében és a pecsétek válfajaiban is.

Az állatok vontatta szekerek elterjedése felvetette a korabeli fő közlekedési utak, a kor „sztrádái” megépítésének szükségességét is. David Christian amerikai történész, Oroszország, Közép-Ázsia és Mongólia történelme (A History of Russia, Central Asia and Mongolia) című művében beszámol egy monumentális útról, amelyet Kr.e. 3500 körül építettek Altin-Depében. Az út 15 méter széles volt, és két részre osztották: a keskenyebbik a gyalogosoké volt, a szélesebb, kikövezett pedig a kétkerekű járműveké és a szekereké.

Az amerikai történész szerint magában Altin-Depében 6–7 ezer ember élhetett, ám a kocsik által biztosított kényelmes közlekedésnek köszönhetően a központ körül gombamód elszaporodtak a kisebb közösségek.