Előásták a méteres „megapiranha” fosszíliáját
8–10 millió évvel ezelőtt akár egyméteres testhosszt is elérő óriáspiranhák éltek Dél-Amerika vizeiben. A hatalmasra megnövő hal a kisebb méretű mai ragadozó közvetlen őse lehetett.
A LiveScience tudományos hírportál beszámolója szerint a Megapiranha paranensis állkapcsának maradványait még az 1900-as évek elején fedezték föl Argentínában, ám a kövület teljesen feledésbe merült, mígnem Alberto Cione paleontológus fel nem fedezte a La Plata Múzeum raktárában.
Az őslénykutatók meggyőződése szerint a Megapiranha paranensis lehet az evolúciós kapocs az Amazonas vízrendszerében ma élő, főleg hallal táplálkozó vöröshasú piranha és vegetáriánus fajtársa, a fekete pacu, vagy más néven gyümölcsevő piranha között. Míg a vöröshasú piranha hegyes, éles, részben hátrahajló fogai egy sorban vannak, akár a fűrész fogai, a pacu négyszögletes, őrlésre alkalmas fogai két sorban helyezkednek el. A Megapiranha paranensis fogai ezzel szemben cikcakkos elrendezésűek.
„Úgy tűnik, mintha a belső sor fogai előre vándorolnának” – magyarázta John Lundberg, a philadelphiai természettudományi akadémia kurátora, a méretes ősállatról készült tudományos értekezés egyik szerzője.
Amennyiben így van, a Megapiranha paranensis a közbülső stádiumot jelenti a mai ragadozó piranha kialakulása felé vezető hosszú úton. Egyelőre még nem ismert, hogy az mivel táplálkozhatott, ám az állkapcsot felfedező Alberto Cione szerint vegyes táplálkozású lehetett.
További rejtélyek is vannak: míg a mai piranhának hat foga van, óriási elődjének hét. A paleontológusok még nem tudják, hogy a törzsfejlődés során mi történt a hetedik foggal. „Az egyik fog elveszhetett, vagy két fog az évmilliók során összeolvadt. Ma még nem tudjuk megválaszolni a kérdést, de bízunk benne, hogy egy napon rájövünk a rejtély nyitjára” – nyilatkozta Lundberg.