Ötzi kortársai a Himalájában

Az innsbrucki és a bécsi egyetem természettudósaiból álló kutatócsoport Bhután északi részén, a Magas-Himalája keleti részének magaslati völgyeiben a gleccserek negyedidőszaki előrenyomulásának és visszahúzódásának vizsgálatával összefüggésben mutatta ki az első emberi megtelepedés bizonyítékait. Az üledékelemzéshez és a pollenanalízishez kapcsolódó radiokarbon és lumineszcens kormeghatározás révén megállapították, hogy a Kelet-Himalájában az emberi tevékenység első nyomai már 6700 évvel ezelőtt kimutathatóak voltak, az első állandó települések pedig legkevesebb 4700 évvel ezelőtt, a késői neolitikumban már megjelentek.

A négy–ötezer méter magasságban fekvő zord éghajlatú völgyeket eddig kevés kutató kereste fel. A vidék az északon határos Tibettel együtt a Föld legextrémebb ember által lakott ökoszisztémái közé tartozik, hiszen az éves átlaghőmérséklet alig haladja meg a 0 Celsius fokot. Mindennek ellenére az állandóan lakott földműves települések egészen 4300 méteres tengerszint feletti magasságig felhúzódnak.

A kutatók eredményei arra utalnak, hogy a ma itt élők azoknak a tibeti nomádoknak a leszármazottai lehetnek, akik jakjaikkal déli irányba először szelték keresztül a hatalmas hegyláncot. A magaslati völgyek újkőkori benépesülése egykori klímaváltozásra vezethető vissza. A vándorlásra a jégárak visszahúzódásának periódusaiban, a kiszáradt és hordalékkal feltöltődött gleccservölgyekben nyílt lehetőség. A gleccserek előrenyomulását illetve visszahúzódását nagymértékben befolyásolja a nyári monszun erőssége. Azokban az időszakokban, amikor a monszuntevékenység felerősödik, a területen hó formájában lehulló nagy mennyiségű csapadék a gleccserek kiterjedéséhez vezet, míg a gyengébb monszuntevékenység a jégárak visszahúzódását okozza. A 4500 és 5000 évvel ezelőtti időszakban a jelentősen meggyengülő monszun komoly szárazságot eredményezett a Tibeti-fennsíkon, ami az édesvizek betöményedéséhez vagy akár kiszáradásához vezetett (a legtöbb tó ma is sós vizű Tibetben). Ez az éghajlatváltozás kényszeríthette a tibeti nomádokat arra, hogy birtokba vegyék a tőlük délre eső Himalája magaslati völgyeit, amit az onnan egyidejűleg visszahúzódó gleccserek tettek lehetővé.

Az ember általi környezetátalakítás már a Himalájában is több ezer éve megkezdődött

Az első telepesek a jaktartás mellett az árpatermesztést is meghonosították a Himalája völgyeiben. A pollenanalízis eredményei arra is rámutattak, hogy a vidék arculatát az újonnan érkezettek hamar megváltoztatták. Jakjaik számára legelőre, a főzéshez pedig faanyagra volt szükségük, ezért az idők során az eredeti, rhododendron- és borókabokrok alkotta vegetációt kiirtották, így alakult ki a vidéken ma is jellemző tipikus hegyvidéki legelő. Az ember okozta környezetátalakítás tehát már a neolitikumban megindult a világ tetején is.

Horváth Anikó