A mi Janusunknak csak egy arca van

Írta: Szabados Melinda
A fotókat készítette: Vollmuth Krisztián, Vári Barna, Pap Ildikó
Közreműködött: Kustár Ágnes antropológus, Magyar Természettudományi Múzeum

Arcrekonstrukció
Az 1991-ben a pécsi székesegyház altemplomában végzett ásatáson megtalált férfi maradványait igen nagy valószínűséggel tekintik Janus Pannonius földi maradványainak. Ezt megerősíti az, hogy a csontvázat a főoltár alatti területen helyezték el, ahova elsősorban az egyházmegye elöljárói kerültek. A kutatást végzők a csontváz bal keze alatt egy 1465-ből származó II. Pál pápától származó bullát is találtak. A püspökökkel szokás volt eltemetni a mindenkori pápától kapott bullát, így valószínű, hogy az és a csontváz együtt azonosítja a Janus Pannoniust.

A tudósok a fellelt csontok vizsgálatával megbecsülték életkorát, magasságát, valamint az elhunyt betegségei alapján azonosították a sírban talált maradványokat. Az antropológusok – Marcsik Antónia és K. Zoffman Zsuzsa – szakvéleményei is alátámasztják, hogy 17 évvel ezelőtt valóban Janus Pannonius nyughelyére bukkantak.

A csontmaradványok felfedezése után 17 évvel, hagyományos szobrászi arcrekonstrukcióval készítik el a Magyar Természettudományi Múzeum antropológiai osztályának munkatársai, Dr. Kustár Ágnes antropológus és Árpás Károly szobrászművész Janus portréját, akinek az eddigi feltételezésekkel ellentétben markáns, férfias arca lehetett.

A leírások szerint Janus modellt ült a 15. században Andrea Mantegna olasz festőművész Férfi portré című képéhez. Megfestette őt barátjával, Galeotto Marzióval, kettős arcképet készítve róluk, azonban a kép mára elveszett. Emellett a pécsi Dóm Múzeumban őriznek egy fiatal apostolt ábrázoló szobrot, amit valószínűleg ugyancsak Janus Pannoniusról mintáztak.

Készül a költő fejszobra

Temetőkbe járva biztos mindenki átérezte már a letűnt korok hangulatát, és talán a sírok előtt megállva megpróbálta elképzelni milyen lehetett az ott nyugvó ember élete. Nos, az arcrekonstrukció segítségével nem csak az igazságügyi antropológiában érhetnek el eredményeket a szakértők, hanem történelmi arcokat is rekonstruálhatnak.

Az igazságügyi antropológiában ezzel a módszerrel, elhunyt emberek koponyáira építik vissza a lágyrészeket, a rendőrség, nyomozók munkájának segítésére. Ha már végképp elfogyott minden eszköz (DNS vizsgálat, újlenyomat) egy a holtest személyazonosságának megállapítására, koponyája alapján egy olyan arcot tudnak rekonstruálni, amiből valaki felismerheti az elhunytat. A koponyáról CT (computer tomográfia) felvétel alapján számítógépes eljárással háromdimenziós modell készült, majd rapid-prototyping (RP) eljárással elkészítették a koponya műanyag másolatát, amelynek segítségével antropológusok megalkotják Janus Pannoniust.

Elkészült a mű

A történelmi alakok arcrekonstrukcióját egyfajta művészetnek is lehet tekinteni, hiszen évtizedeken keresztül mindezt manuálisan végezték anatómusok, művészek és antropológusok. Napjainkban az arcrekonstrukció elkészítéséhez a fejlett informatikai háttérrel rendelkező országokban már számítógépes eljárást is alkalmaznak. Azonban ez a mesterség mindenképpen tudományos alapokra, az arc anatómiájára épül, ezért a szoftver alkalmazás mellett antropológiai tudásra és alapos anatómiai ismeretekre is szükség van.

Fabényi Júlia a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője szerint a most elkészített arcmás feladja a munkát a kutatóknak, hogy az igazi Janus-arcot összevessék a korábbi ábrázolásokkal, illetve felfedezzék, hátha mégis megörökítette őt valahol egy középkori művész.

Humanista költő és püspök
Az első név szerint ismert magyar (horvát) költő, Janus Pannonius vagy másik nevén Csezmicei János, 1434-ben született. Jelentős költészeti munkássága mellett 1459-től Pécs püspökeként a humanizmus megalapítója volt a Mecsek lábánál fekvő városban. A Janus Pannonius név valószínűleg felvett antikizáló humanista név, amely felvételében a korán árvaságra jutott Janus külföldi (ferrarai, padovai) tanulmányai is szerepet játszhattak.

Borsos Miklós Janus Pannonius-szobra a pécsi Barbakán-kertben

A fiatal Janus nevelését (özvegy édesanyja könnyebbségére) nagybátyja, Vitéz János vette a kezébe. A legjobb külföldi iskolákban tanítatta, így hamar Guarino da Verona ferrarai magániskolájába került. Az ifjúban gyorsan kibontakozott a költői tehetség, miközben Guarino nemcsak latinra, de görög nyelvre is tanította. 1454-ben Padovában jogi tanulmányokba kezdett, majd tanulmányai befejeztével itáliai körútra indult.

Hunyadi Mátyás trónra kerülésével, a költő hazakerült Magyarországra, az ország építéséhez a királynak jól képzett emberekre volt szüksége. Janus Pannonius gyorsan haladt a ranglétrán: a királyné kancellárja, majd királyi kancellár – azaz az udvari hivatalok vezetője lett. Nagybátyja sem volt tételen, és hamarosan a király legfőbb tanácsosává és az egyik legfőbb egyházi vezetővé vált. Mátyásnak szüksége volt arra, hogy az egyház feltétlenül mellette legyen központosító politikájában, ezért a püspökségek élére legmegbízhatóbb híveit állította. Így lett Vitéz kinevezése után Janus Pannonius pécsi püspök.

Bár élete nagy részét kitöltötte a politika, költői tollát sem dobta félre. Az epigramma és az elégia műfajában alkotott maradandókat, mint a Pannónia dicsérete, Búcsú Váradtól, Galeotto Marzióhoz című művei. Azonban éles határvonal figyelhető meg az itáliai és a magyarországi korszaka között. A latinul író költő itáliai költeményeire jellemző az életvidámság. Magyarországon írt műveire, pedig egyértelműen a búskomorság. A városi kultúrához, pezsgő, aktív szellemi élethez szokott művészt 1466-ban tüdőbaj támadta meg, amelyből sosem gyógyult fel teljesen. Bár nem vettek részt az 1467-es Mátyás-ellenes összeesküvésben, Mátyás a főnemességet is megadóztató politikáját nem tartották jó ötletnek, s így 1471-ben őis a király ellen fordult. A vereség után Pécs falai közé vonult vissza, majd Velence felé indult. Betegsége miatt azonban már nem érkezhetett meg, és 1472. március 27-én, Medveváron elhunyt. Janus Pannoniust a Remete nevű pálos kolostorban temették el, később azonban exhumálták, és Pécsre vitették. Kátrányos koporsóban rejtegették több évig, míg Mátyás 7 évvel a püspök halála után az őt megillető tisztességes temetést el nem rendelte.

Janus Pannonius földi maradványainak 2008. október 21-i újratemették, de előtte megmutatta a szakembereknek, és kezük munkája nyomán nekünk is valódi arcát.

Az arcrekonstrukciót készítették: Kustár Ágnes antropológus, Magyar Természettudományi Múzeum és Árpás Károly szobrászművész