Világrekorder masztodonagyar

„Olyan őslénytani leletről van szó, amely sokat elárul bolygónk múltjáról, és segíthet elfogadnunk, hogy egy napon minden faj, még az ember is, kipusztul” – jelentette ki Dick Mol holland paleontológus a rekord hivatalos elismerése alkalmából rendezett ceremónián. „Ez Görögország nemzetközi elismerésének napja, egyben a paleontológia történelmi napja” – tette hozzá Evangelia Coukala, a Szaloniki Egyetem földtani szakembere, a területen immár húsz éve folyó ásatások vezetője.

Az agyarpár egy 3 millió évvel ezelőtt – az ún. pliocén korban – élt 6 tonnás, 3 és fél méter magas és 30 éves korú nőstény masztodonhoz (Mammut borsoni) tartozott. Ez a valaha élt legnagyobb masztodonfaj, amely 2, 5–3 millió éve pusztult ki Európában és Ázsiában, Észak-Amerikában viszont csak 10 ezer éve. A kipusztulás oka nem ismert. Coukala tájékoztatása szerint az állat szubtrópusi-trópusi klímájú szavannán élt, egy hajdani nagy folyó partján. Az állat a neve ellenére nem a mamutok családjába, hanem a masztodonok közé tartozik.

Miliában, a múzeumként szolgáló kis épületben tíz, a történelem előtti időkből származó és a környéken talált fosszilis nagytestű gerinces állatmaradvány van kiállítva, amelyek közül kiemelkedik egy 200 ezer esztendős őselefánt (Elephas antiquus) csontváza, továbbá rinocéroszok, lovak, macskafélék, szarvasok és más prehisztorikus fajok maradványai. A megalakulása óta mintegy 11 ezer látogató kereste fel a múzeumot.

„Minden, magára valamit is adó masztodontanulmányozó paleontológusnak el kell jönnie ide, hogy megnézze a miliai masztodonokat” – szögezte le Coukala. „40 éve veszek részt ásatásokon Szibériában, Ausztráliában, Amerikában, és először mégsem akartam elhinni, hogy ilyen komoly felfedezésről van szó” – mondta Dick Mol.

A masztodoncsontokat véletlenül találták meg 2006 telén egy építkezés előzetes földmunkálatain dolgozó munkások. Milia és a környék lakosai a ’80-as évek óta folyamatosan találnak itt fosszilis maradványokat, 1996-ban például egy 4, 35 méter hosszú mamutagyarra bukkantak.

„Azok a csontok, amiket találtam, nem emberek és nem is ma élő állatok csontjai voltak, és a feleségem veszekedett is velem, hogy minek viszem haza ezeket a csontokat. Jobban tenném inkább, ha kidobnám őket. De én nem engedtem” – mesélte egy helybéli pásztor, aki az elsők között talált csontmaradványokat.

Kapcsolódó cikkek: