Perm korú őshüllő Németországból

A gyíkszerű kövület 290 millió évvel ezelőtt élhetett, és minden jel arra utal, hogy folyékony láva okozta halálát. Hogy pontosan milyen fajról van szó, még nem lehet megállapítani.

„Biztos, hogy nem dinoszaurusz, mert azok még nem léteztek 290 millió évvel ezelőtt, akkor legfeljebb másfél méteresre megnövő ősi hüllők éltek csak – fejtette ki Ralf Werneburg, a schleusingeni természettudományi múzeum igazgatója a Der Spiegel című német lap online kiadásának nyilatkozva.

A múzeum csapata 2008 áprilisa óta a földtörténeti óidő (paleozoikum) perm időszakából (299-251 millió évvel ezelőttről) származó megkövült növények százait tárta fel a helyszínen.

A lelet egy több mint kétszáz éve ismert megkövült erdőből került elő, amelyben a fák egy 290 millió évvel ezelőtti hatalmas vulkánkitörés révén konzerválódtak. Az erdő rétegeiben korábban még soha sem bukkantak őshüllő fosszíliájára. Egész Európában eddig csupán kettő vagy három hasonló lelet ismert, de azok közül egyik sem maradt fenn ilyen jó állapotban.

A valószínűleg növényevő hüllőt nyilván a hajdani vulkánkitörés lepte meg. Végtagjai, gerince, bordái és koponyatöredékei mellett ezért maradt fenn pikkelyes páncélzata is.

„Ez az első őshüllőlelet az egész Érchegység-medencében. Eddig csak nyomokat és csontokat sikerült találni” – magyarázta Jörg Schneider, a freibergi műszaki egyetem paleontológusa. A lelet lehetővé teszi, hogy rekonstruálják a Perm időszak összetett táplálékláncait és élőhelyeit.

A hüllők a karbon időszak közepén alakultak ki az ősi kétéltűekből. Szerepük a paleozoikum végéig meglehetősen alárendelt volt, a karbon trópusi, csapadékos klímájának megváltozása a permben (szárazodás, lehűlés) azonban az őskétéltűek háttérbe szorulását eredményezte a hüllők javára. S bár a perm legvégén egészen különleges, emlősszerű hüllők is kifejlődtek, a hüllők igazi virágkora egyértelműen az ezt követő földtörténeti középidő (mezozoikum).