Meglepő közeli rokonságra derült fény

A repülőmakik főemlősökkel való rokonsága egy 80 millió évvel ezelőtti közös őstől eredeztethető.

A repülőmaki-félék (Cynocephalidae) valójában nem tudnak aktívan repülni, és nem is valódi makik. Megjelenésükben a denevérre emlékeztetnek, és hozzávetőlegesen akkorák, mint egy nagyobb mókus vagy macska.

Korábban a főemlőskutatók közül sokan úgy vélték, hogy az északi mókuscickány (Tupaia belangeri) evolúciós szempontból közelebbi rokona az embernek, mint a repülőmakik (Dermoptera) rendjébe tartozó fajok. A kérdést végül széles körű genetikai vizsgálat döntötte el.

Ritka eltéréseket kerestek
Az amerikai Texas A&M Egyetem kutatóinak nemzetközi kutatócsoportja két lépésben közelítette meg ezeknek a szelíd, éjszakai életmódú, fán élő állatoknak az evolúciós eredetét. Először genetikai hibák, mutációk után kutattak a főemlősök, repülőmakik és mókuscickányok genomjában. E három csoport genomját aztán 30 másik emlősfajéval hasonlították össze, és azt találták, hogy a főemlősök és a repülőmakik genetikai állományában 7 olyan eltérés lelhető fel, amely a többi emlősnél igen ritkán fordul elő.

A második megközelítésben számítógépes elemzés során azt kutatták, hogy öt, egymással közeli rokonságban álló csoport (főemlősök rendje, repülőmakik rendje, rágcsálók rendje, mókuscickányok rendje és nyúlalakúak rendje), összesen 13 000 DNS-mintájában milyen hasonlóságok és különbözőségek fedezhetők fel.

A kutatók tanulmánya szerint a főemlősök közelebbi rokonságban állnak a repülőmakikkal, mint a mókuscickányokkal. Az eredmény évtizedes vitát zárt le.

„A felfedezés segíthet kiegészíteni a korai főemlősök evolúciójáról alkotott elméleteket, és hozzájárulhat azoknak a genetikai és csonttani eltéréseknek a magyarázatához, amelyek a késői főemlősök megjelenéséhez, végső soron pedig az ember evolúciós vonalához vezettek – nyilatkozta William J. Murphy, a tanulmány egyik társszerzője.

Kapcsolódó cikkek: