Léghólyagok miatt nőhetett hosszúra a szauropodák nyaka

Az óriásira megnövő, négy lábon járó, hosszú nyakú és farkú, növényevő dinoszauruszok életmódja számos rejtélyt tartogatott és tartogat az őslénykutatóknak. Elsősorban az állatok hatalmas mérete, súlya, valamint a hosszú nyak az, ami vitákra készteti a szakembereket. A tíz méter hosszú nyakú, meglehetősen testes és nagy súlyú Brachiosaurust például sokáig nyakig vízben állva ábrázolták, mert úgy képzelték, hogy a víz felhajtóereje nélkül a gigantikus hüllő nem sokáig bírta volna el magát. Később ezt elvetették, mert megállapították, hogy 5 méteres vízmélységnél már akkora a víznyomás, amely már lehetetlenné teszi a légzést.

Az óriáshüllők csontváza mind mechanikai mind statikai szempontból rendkívül teherbíró. A hosszú nyak kérdése azonban a mai napig nem teljesen tisztázott. Svájci és német tudósok ezt a talányt igyekeznek megválaszolni a Proceedings of The Royal Society B című folyóiratban publikált tanulmányukban.

A Der Standard című osztrák lap online kiadásának beszámolója szerint a rejtély kulcsa a likacsosságban és a levegőbuborékokban rejlik. A nyaki csigolyák egyedülálló szerkezete ugyani lehetővé tette, hogy a csontok belsejét levegő töltse ki, ami könnyebbé tette a nyakat. A bázeli természettudományi múzeum és az északnyugat-svájci főiskola munkatársai német kollégáikkal egy németországi Brachiosaurus és egy svájci Diplodocus nyaki csigolyáit vizsgálták meg. A szauropodák nyaki és háti csigolyáit a mai madarakéihoz hasonlóan levegővel teli szövet vette körül. A levegőbuborékok még a csigolyák belsejébe is behatoltak, lyukacsossá téve a csontokat.

Egy számítógépes modell segítségével a szakemberek elemezték, hogy milyen terhelések hatnak a különböző nyaki mozgások során a csigolyákra. Leírták, hogy az ilyenkor fellépő feszültségek összetett lécrendszeren keresztül elsősorban a csontok külső részén hatnak, a csigolyák belsejében alig. Ez lehetővé tette, hogy a csigolyák belsejét levegő töltse ki. A nyakak még könnyebbé váltak az óriás dinoszauruszok különleges nyakizomzata révén, mivel az izmok több csoportba tömörültek, és kevés tapadási felületet igényeltek a csontok felületén.

Diplodocidae család képviselőinek ábrázolása egy 1905-ös rajzon

A kutatók szerint a csontváz könnyű felépítése tette egyáltalán lehetővé, hogy a szauropodáknak ekkora nyaka nőjön. Gyanítják, hogy a levegővel töltött csigolyák nem csupán a nyaki tájékon, hanem a test más részein is megtalálhatók voltak. Bizonyítani nehéz ezt a feltételezést, mivel a levegőhólyagokat csak komputertomográfia (CT) segítségével lehet láthatóvá tenni. A csontok mérete miatt azonban ez többnyire nem lehetséges.

Bár a nyak felépítése magyarázattal szolgál a dinoszauruszok nagyságára, bizonyos részleteket még mindig homály fed. Tisztázatlan például, hogyan álltak kapcsolatban a csigolyák levegőzsákjai, valamint hogyan oszlottak el a nyakizmok. Rejtély ezen kívül, hogy mi lehetett a szerepe a nyak alsó tájékán elhelyezkedő pálcaszerű nyaki bordáknak – a stabilitást szolgálták-e, vagy inakat helyettesítettek.

Kapcsolódó cikk:
Milyen irányba tartották nyakukat az óriás dinoszauruszok?