A mai trópusi erdők ősében élt a földtörténet legnagyobb kígyója

Az Eurekalert tudományos hírportál beszámolója szerint az óriási hüllő a Titanoboa cerrejonensis, azaz a correjóni óriásboa elnevezést kapta, arra utalva, hogy maradványaira a Kolumbia keleti részén található Correjón település szénbányájában bukkantak rá. Az ősállat hossza elérhette a 13 métert, súlya pedig a számítások szerint akár 1, 4 tonna is lehetett. A Titanoboa a paleocén korban, mintegy 58 millió évvel ezelőtt élt, amikor a mai Kolumbia adott térségében az átlaghőmérséklet 3–5 Celsius-fokkal magasabb volt, mint a jelenleg uralkodó trópusi esőerdei klíma.

„A recens trópusi esőerdők pálmafáikkal és látványos, növényi sokszínűségükkel a jelek szerint ebben az időszakban jöttek létre, nem sokkal azt követően, hogy 65 millió évvel ezelőtt, a krétakorban számos állatfa, köztük a dinoszauruszok kihalt” – jelentette ki Carlos Jaramillo, a Smithsonian Trópusi Kutatóintézet paleontológusa.

A szakember kifejtette, hogy a pollenek tanúsága szerint a kréta időszak végi nagy kihalási esemény előtt a térség erdőségei egészen más képet mutattak, mint ami a cerrejóni új trópusi esőerdők fosszilizálódott maradványaiból kiolvasható.

„Új növénycsaládokat találtunk, amelyek nagy, sima szélű levelekkel rendelkeztek. A növények egyébként három szintbe rendeződtek. Az aljnövényzet fölött helyezkedett el a bokrok-cserjék szintje, amely fölött magasodtak a fák” – fejtette ki Carlos Jaramillo.

A kutatók kétezernél is több megkövesedett falevelet találtak. A legidősebb fosszíliák közé tartoznak az összetett levelek, a hüvelyes növények megkövesedett maradványai, valamint a hibiszkuszok levelei. A levelek alakjából, valamint a hidegvérű Titanoboa méretéből kiindulva a tudósok kiszámították, hogy a cerrejóni esőerdőkben 30–32 Celsius-fokos középhőmérséklet uralkodott, az átlagos évi csapadékmennyiség pedig elérte a 2500 millimétert.

Az óriáskígyó hajdani élőhelye növényzetének diverzitása még nem volt akkora, mint ami napjaink trópusi erdőségeit jellemzi. Kevesebb növényi faj telepedett itt meg, mint várható lett volna. A rovarok okozta levélkárosodás pedig arról tanúskodik, hogy a növényekből kevéssé válogatós bogarak falatoztak, mintsem egy bizonyos fajtára specializálódott rovarok.

A gigantikus óriáskígyónak hajdan otthont adó trópus erdő növényvilága még nem volt nagyon változatos.

„Meglepett minket, hogy mily szegényes volt az esőerdő növényvilága. Vagy egy teljesen új típusú növényközösséget tártunk fel, amelynek nem volt még ideje a sokféleség kialakulására, vagy ez az erdő még mindig nem heverte ki azokat az eseményeket, amelyek 65 millió évvel ezelőtt az élővilág tömeges kipusztulásához vezettek” – emelte ki Scott Wing, a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum munkatársa.

S. Joseph Wright, a Smithsonian Trópusi Kutatóintézetszakembere azt hangsúlyozta, napjainkban a Föld azon térségei, ahol az átlaghőmérséklet 28 foknál magasabb, túl szárazak az esőerdők számára. Amennyiben az évszázad végéig a trópusokon a hőmérséklet további 3 fokkal megemelkedik, ahogy ezt az ENSZ klímakutató testülete, az IPCC megjósolta 2007-ben, újfajta éghajlattal kell szembenézni, amely igen meleg és igen csapadékos lesz.

„Senki sem tudja, hogy a trópusi fajok miként reagálnak majd az újfajta éghajlatra” – mondta el S. Joseph Wright.

Kapcsolódó cikk:
A valaha felfedezett legnagyobb kígyó maradványai kerültek elő