Mégsem Ida a hiányzó láncszem
Nem váltotta be a 47 millió éves ősállat a hozzáfűzött reményeket, ami szerint közelebb kerülhetünk a majmok, az emberszabásúak és a hominidák korai evolúciójának megértéséhez.
Mint ahogyan arról a National Geographic Online is beszámolt, Ida maradványait szenzációként tálalták ez év májusában, mondván, hogy maradványai segítenek megfejteni a majmok, az emberszabásúak és az ember korai evolúcióját. A szakemberek egy része kétkedéssel fogadta a bejelentést, azt is vitatva, hogy Ida akár közeli rokonunk lehet. A legújabb kutatások az ő véleményüket látszanak alátámasztani.
Erik Seiffert, a New York-i Stony Brook Egyetem paleontológusa kollégáival 117 élő és kihalt főemlős 360 féle anatómiai sajátosságát hasonlította össze, hogy megrajzolja a törzsfájukat. A kutatók vizsgálati eredményeiket a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature legújabb számában publikálták.
Ida, a macskanagyságú nőstény csontvázára Németországban bukkantak, s a leletről a The Link: Uncovering Our Earliest Ancestor (Az összekötőkapocs: a legkorábbi ősünk felfedezése) című könyvben számoltak be. Idát egy korábban ismeretlen főemlősfajhoz sorolták, amely a Darwinius masillae elnevezést kapta. A kutatók, akik hivatalosan bejelentették a leletet, hangsúlyozták, hogy nem állítják, hogy Ida a majmok, az emberszabású majmok és az ember közvetlen őse lenne.
Meggyőződésük szerint ugyanakkor Ida ugyanahhoz a nagy evolúciós csoporthoz tartozik, amelyhez a majmok, az emberszabású majmok és az ember. Véleményük szerint az abban a korban élt távoli ősünk is valahogy úgy nézhetett ki, mint Ida.
Az új elemzés szerint a Darwinius masillae nem tartozott a főemlősöknek ugyanahhoz a kategóriájához, amelyhez a majmok, az emberszabású majmok és az ember. Ida a legújabb kutatások fényében egy másik nagy csoport tagja lehetett, amelyhez például a lemúrok (gyűrűsfarkú makik) tartoznak.
A szakma egyetért ezzel a véleménnyel. Eric Sargis, a Yale University antropológiaprofesszora szerint az alapos vizsgálat igen sok anatómiai sajátosság figyelembevételén alapult. „Nem találtam meggyőzőnek a Darwinius masillae felfedezését bejelentő kutatók érvelését, így az új eredmény nem lepett meg” – nyilatkozta a szakember. David Begun, a Torontói Egyetem paleoantropológusa szerint a legújabb vizsgálat alátámasztotta a legtöbb szakember véleményét.
Jorn Hurum, az oslói Természettudománnyi Múzeum kutatója, az Idáról szóló eredeti tanulmány szerzője szintén üdvözölte az új kutatást. „A Darwinius masillae a főemlősök egy másik csoportjába, az adapiszerűekhez (Adapoidea) tartozik” – fogalmazott e-mailes üzenetében a norvég kutató, hozzátéve, hogy örömmel folytat tudományos vitát arról, mit is jelent Ida, s hol helyezkednek el az adapiszerűek a főemlősök törzsfejlődésén belül.
További kapcsolódó cikk:
Előkerült a szupertitkos hiányzó láncszem?