Három új őskrokodilfaj lelete került elő Afrikából

A felfedezésről Paul Sereno, a Chicagói Egyetem, valamint Hans Larsson, a montreali McGill Egyetem őslénykutatója csütörtöki sajtótájékoztatóján számolt be.

A 6 méter hosszú Kaprosuchus saharicus fosszíliáját Nigerben fedezték fel. Az ősállat a leletek alapján páncélozott ormánnyal és három sornyi éles tépőfoggal rendelkezett. Húsevő volt, s a prédát az ormányával ütötte le, majd borotvaéles „agyaraival” gondosan felszeletelte zsákmányát. Az új fajnak sajátosságai alapján a kutatók a „vaddisznókrokodil” becenevet adták.

Az alig egyméteres Araripesuchus rattoides, a „patkánykrokodil” növényevő volt, maradványait Marokkóban fedezték fel. Az alsó állkapcsából egy pár „ásófog” állt ki, ezekkel túrt ki a földből gyökereket, lárvákat.

Niger és Marokkó jelenlegi területén egyaránt előfordult a 6 méter hosszú Laganosuchus thaumastos, amelyet a paleontológusok „palacsintakrokodilnak” becéznek széles, lapos koponyájának és lapos ormányának köszönhetően. A hüllő, amelynek keskeny állkapcsában éles, tüskeszerű fogak sorakoztak, leginkább halászott. A tudósok feltételezése szerint a palacsintakrokodil képes volt akár órákig száját kitátva mozdulatlanul lapítani, a zsákmányra várva.

„Palacsintakrokodil”

Paul Sereno és Hans Larsson ráadásul két korábban már ismert krokodilfaj újabb maradványait fedezte fel. Az Anatosuchus minor, amely mindössze 90 centiméteres volt, halakkal, békákkal és lárvákkal táplálkozott. Széles ormánya és Pinocchio-szerű szaglószerve volt. A „kacsakrokodil” az ormánya végén lévő speciális érzékelők révén képes volt körbetapogatni a tengerpartot, vagy a part menti sekély vizet táplálék után kutatva.

„Kacsakrokodil”

Növényekkel és lárvákkal táplálkozott a 90 centiméteres Araripesuchus wegeneri, amelynek maradványaira szintén Nigerben bukkantak rá. A paleontológusok ebkrokodilnak becézik a hüllőt, amelynek puha, „szimatoló”, kutyaszerű orra volt.

Mint a két paleontológus a National Geographic által rendezett sajtótájékoztatón elmondta, a három új és a két, már korábban is ismert faj a krokodilok teljesen új világába engednek bepillantást.

„Egészen mások, mint az északi félteke krokodilusai” – mutatott rá Paul Sereno. Ugyanis 100 millió évvel ezelőtt a mai Niger illetve Marokkó területe – Afrika többi részével együtt – a nagy déli szárazföldhöz, az Afrika mellett Dél-Amerikát, Ausztráliát, Antarktiszt, Madagaszkárt, az Arab táblát és Indiát is magában foglaló gondwanához tartoztozott.

„kutyakrokodil”

A kutatók feltételezése szerint ezek a krokodilok képesek voltak futni, a prédát üldözve, ahogy úszni és „búvárkodni” is.

„Afrikai krokodiljaink egyaránt rendelkeztek fürge lábakkal, s hajlékony, az úszást segítő farokkal. E kettős képesség segítette őket a túlélésben a dinoszauruszok korában” – hangsúlyozta Paul Sereno.

Paul Sereno 2000-ben fedezte fel a Szaharában annak a 12 méter hosszú, s 8 tonna testsúlyú hüllőnek a maradványait, amelyet szuperkrokodilusnak nevezett el. A felfedezésről és a hatalmas hüllő rekonstrukciójáról érdekes dokumentumfilmet készített a National Geographic, amelyet a Channel nálunk Krokodilóriás a múltból címmel mutatott be. Az új krokodilfajokról szóló tanulmányt a ZooKeys című szaklap adja közre, s a felfedezésről a National Geographic is beszámol.