A korallok mészváza véd a káros sugárzástól

Már korábbi vizsgálatok is kimutatták, hogy a korallok külső meszes váza, amely a zátonyok anyagát képezi, fluoreszkál ultraibolya fényben, tehát valószínűleg elnyeli a sugarakat. Ruth Reef, az ausztráliai Queenslandi Egyetem tengerbiológusa és kollégái folytatták az ez irányú kutatásokat, s eredményeiket a PLoS ONE című szakfolyóiratban publikálták. Kísérletükben a korallokkal rokon üveganemónákat (Aiptasia pulchella) vizsgálták meg. Ezek az állatok hasonló szövetekkel rendelkeznek, és szintén fotoszintetizáló algákkal élnek szimbiózisban.

A Science magazin online hírportáljának beszámolója szerint a szakemberek a kísérlet során a laboratóriumban az anemónákat korallvázra, illetve fehér szalagra helyezték, és sugárzásnak tették ki őket. A kísérlet során a biológusok megállapították, hogy a szalaggal ellentétben a meszes vázak szinte az összes káros ultraibolya sugarat elnyelték. Sőt mi több, a korallvázra helyezett anemónákat negyedannyi UV-sugárzás, DNS-üket pedig hetedannyi károsodás érte, mint a szalagon lévő társaikét. A hatást akkor is ki lehetett mutatni, amikor a korallok vázát finom porrá őrölték, a titok tehát a kémiai összetételben rejlik, nem pedig a durva, komplex felületben.

Változatos korallvázak

Reef szerint az óceánokban élő számos fotoszintetikus szervezet azért kezdett el kalcium-karbonátot, azaz mészkövet termelni, hogy védje magát az ultraibolya sugárzással szemben. A mészkiválasztás mintegy 600 millió éve kezdődhetett, amikor sokkal több volt az UV-sugárzás, mint ma. A kambriumi robbanás (amelynek során a ma élő állatok ősei hirtelen, cirka 10 millió év alatt tömegesen jelentek meg a fosszíliákban) alatt, nagyjából 530 millió évvel ezelőtt pedig még változatosabb vázak keletkeztek. Ez a korallzátonyok építésének igényéről árulkodik, ugyanis akkoriban számos szervezet költözött sekélyebb, oxigéndús vizekbe, ahol fokozott volt a sugárzás.