H1N1: új világjárvány? 2. rész

Az előző résztitt>> olvashatja.

A 20. század során háromszor tört ki influenza-pandémia: 1968-ban, 1957-ben és 1918-ban, amikor a „spanyolnátha” majd ötvenmillió ember életét követelte.

Az 1918-as „spanyolnátha”-járvány A spanyolnátha viszonylag enyhe tünetekkel kezdődött, majd végzetessé fajult. A fertőzöttek két és fél százaléka halt bele a betegségbe. Gyorsan és könnyen terjedt, így több millió ember kapta el. A szokványos szezonális influenza általában az idősek és a gyengék közül szedi áldozatait; a spanyolnátha azonban, sok más pandémiás vírushoz hasonlóan, főként a fiatalabbakat, az erősebb szervezetűeket sújtotta. A vírus elképesztő iramban tarolt. A betegek tüdeje véres folyadékkal telt meg, és saját ágyukban fekve fulladtak meg. Az antivirális szerek és az antibiotikumok korszaka előtt a világ védtelenül állt a vírus terjedése előtt, és a kór is gyógyíthatatlannak számított. Megdöbbentő módon a járvány tetőpontján a spanyolnátha naponta 200 ezer emberrel végzett. És ez folytatódott, és folytatódott , és folytatódott mindaddig , míg mindenki meg nem fertőződött. Nem mindenki halt meg, de ötvenmillió ember igen. Erre kell számítanunk, és ez nem csekélység.

A vírus hatása
Az influenzavírus elsősorban a felső légutakat betegíti meg. Ez is hozzájárul a sikeréhez, a szervezetbe jutva ugyanis nem kell sokáig vándorolnia, mire végleg megtelepedhet.

A vírus nem más, mint egy apró, fehérjeburokba csomagolt genetikai kód. Egy mikroszkopikus méretű terrorista, amely kisajátítja a fertőzött sejtek létfontosságú sejtalkotóit. Amikor behatol egy sejtbe, a fehérjeburok lefoszlik a vírusról és egy egyszálú RNS, azaz ribonukleinsav-molekula válik szabaddá. A vírus RNS-e olyan kártékony genetikai kód, amely átírja a sejt biológiai programját. Amikor egy sejt a vírus irányítása alá kerül, megkezdődik a kórokozó szaporodása.

Mielőtt azonban a fertőzött sejt engedelmes rabszolgaként behódolna a vírusnak, még kibocsát egy vészjelzést. A vészjelzésre akcióba lendülnek az immunrendszer gyorsreagálású csapatai, a makrofágok. A makrofágok a szervezet utcaseprői, vaktában kutatják és semmisítik meg a véráramban keringő, mikroszkopikus méretű, idegen anyagokat. Több millió ilyen parányi porszívó működik bennünk, amelyek a 38 milliárdos fehérvérsejt-állományhoz tartoznak.

Az új influenzavírus számára azonban egy makrofág is csak egy újabb célpontot jelent. A behatoló kórokozó gyorsan legyűri áldozatát, a makrofág azonban nem tűri tehetetlenül saját pusztulását. Az utolsó pillanatban egy kémiai jelzést bocsát ki, és halálsikolya riasztja az immunrendszer maradék állományát.

A fertőzések terjedése
Ez a mikroszkopikus méretű, elképzelt küzdelem tizenkét órája dúl a nulladik beteg szervezetében, akinél már kialakult a kór enyhe formája, amely azonban fokozatosan tovább súlyosbodik. Minél több embert képes megfertőzni a vírus, annál gyorsabban terjed el, mielőtt még bárki is észrevenné, hogy mi zajlik valójában.

Két évbe tellett, mire a spanyolnátha kórokozója körbeért az egész világon. Akkoriban a fertőzés a vasúthálózat és hajózási útvonalak mentén terjedt, ami viszonylag lassú átviteli módot jelentett. Ma már teljesen más körülményekkel kell számolnunk, mint 1918-ban, és ez bizonyos tekintetben sokkal vészjóslóbb helyzetet teremt. Ma már egy nap alatt jószerivel bárhová eljuthatunk, és a hordozott vírusok is velünk utaznak. A H1N1 vírusnak öt hétre volt szüksége ahhoz, hogy Mexikó vidéki területeiről 23 különféle országba behurcolják, és mindössze 8 hét telt el, mire hivatalosan is bejelentették a pandémiát.

A pandémiák során a betegség mindig közvetlenül terjed az egyik emberről a másikra. Ha egy fertőzött egyén megérint egy tárgyat, a következő, aki megfogja ugyanazt a tárgyat, elkaphatja a vírust. Az 1918-as spanyolnáthához hasonlóan a H1N1 is cseppfertőzéssel terjed, ami nagymértékben megkönnyíti a terjedését.

Minden egyes köhögéssel vagy tüsszentéssel több százezer fertőző mikroba juthat a levegőbe. A cseppfertőzéssel terjedő vírus pusztán egy beszáradt részecske, mégis, ebben a formában a legveszélyesebb. A légáramlatokkal vagy a lebegő porszemcsékre tapadva közlekedik. A vírusokat beszippanthatja egy légkondicionáló rendszer, ami aztán egy irodaházban vagy egy repülőgépen szórhatja szét a kórokozókat.

A SARS-járvány tanulságai
A járványügyi és kormányzati hivatalnokok az új influenza- pandémia ellen küzdenek és a közelmúltbéli, 2003-as SARS-járvány tanulságaira támaszkodnak. A SARS-járvány kirobbanása világméretű pánikot váltott ki. Jóval magasabb halálozási arány kísérte, mint az új típusú influenzát vagy a spanyolnáthát, mivel a fertőzöttek 9 százaléka életét vesztette.

Az első azonosított SARS-beteg egy kínai orvos volt, aki egy esküvő alkalmából érkezett Hongkongba. Egy hotelben szállt meg, miközben már vírusokat köhögött fel. Valószínűleg a szája elé tartotta a kezét, mellyel később azonban kilincseket fogott és liftgombokat nyomott meg. Ugyanebben a szállodában legkevesebb 14-en kapták el a betegséget. A kór az ő közvetítésükkel jutott el Kanadába, Vietnamba és Szingapúrba, míg végül 28 országban terjedt el. Az orvos hamarosan elhunyt egy hongkongi kórházban. Rövid ottléte azonban olyan járványt robbantott ki, mely több száz egészségügyi dolgozót betegített meg. Egy héten belül megteltek a sürgősségi osztályok. A betegek légzési nehézségre és súlyos fejfájásra panaszkodtak.

Először a madárinfluenzára terelődött a gyanú. Később azonban a genetikai vizsgálatok igazolták, hogy egy új vírus szabadult, el egy olyan különleges kórokozó, amely nem reagált a gyógyszerekre. A SARS-vírus feltartóztatása céljából az összes gyanús beteget a fertőző betegségekre szakosodott, hongkongi Princess Margaret Kórházba küldték.

A WHO megpróbálta feltartóztatni a vírus elterjedését. Ahhoz a kivételes eszközhöz folyamodtak, hogy figyelmeztették az utazókat, hogy kerüljék el a SARS által leginkább sújtott területeket. Az elszigetelési stratégia bevált. A SARS kórokozója azonban változatlanul ott lappang valahol, és bármikor visszatérhet. A vírusok soha nem tűnnek el maradéktalanul, csak egy olyan rezervoárban; állatban vagy növényben bújnak meg, amelyben tünetmentesen fennmaradhatnak. A járvány óta a tudósok a SARS fertőzőforrását kutatják, mindeddig azonban nem jártak sikerrel.

2003-ban az emberiség sikeresen megmenekült egy világjárványtól. A hirtelen felbukkanó kór azonban életeket követelt, és súlyos csapást mért a gazdaságra. A SARS járvány mindössze hét hónapja során több mint hétezer megbetegedést regisztráltak, közülük 623-an haltak meg. Több milliárd dolláros veszteséget szenvedtek el a turizmusból élők és a befektetők.

A Channel ajánlata: Sertésinfluenza – egy új világjárvány? A H1N1 vírus 2009 második felére valóságos világjárvánnyá nőtte ki magát. A kutatók szerint „hihetetlen sebességgel” terjed, és a krónikus betegek mellett elsősorban a fiatalokra jelent veszélyt. 1918-ban a spanyolnátha százmillió áldozatot követelt világszerte. Annak érdekében, hogy az új influenza ne válhasson ilyen hatékony gyilkossá, a szakemberek természetesen már javában dolgoznak az új H1N1-vakcinán. Mindazonáltal a legutóbbi sertésinfluenza járvány még nincsen elég távol ahhoz, hogy a szakemberek ne emlékezzenek rá: 33 évvel ezelőtt az akkori oltás több bajt okozott az Egyesült Államokban, mint maga a vírus… Mi tehát a teendő? A film egy fiktív női beteg, a „nulladik páciens” példáján mutatja be az új vírus kifejlődését, mutációjat és globális pandémiává válását.

A megfékezés lehetőségei
A H1N1 járvány esetében azonban soha nem jött szóba a vírus elszigetelése. A kormányok gyorsan realizálták, hogy bármilyen sürgősen intézkednek is, hasztalanul kísérlik meg megfékezni a terjedését. Az Egyesült Államokban a vírus felbukkanását követően már napokon belül beszámoltak az új influenza igazolt eseteiről. A járványügyi hivatalnokok felkészültek az eseményekre, mivel a kór a tavasz folyamán gyors terjedésnek indult.

A kutatók szorosan nyomon követték a vírus terjedését, miközben a járvány a nyár folyamán végigsöpört a déli féltekén. Egyes településeken a kórházaknak csak nehezen sikerült megbirkózniuk a betegek áradatával, de összességében sem a kór súlyosbodását, sem a halálozási arány emelkedését nem észlelték. Több ezer új influenzás beteg vérmintáját vizsgálták meg, és az eredmények biztatóak voltak: a vírus nem vált veszélyesebbé.

Az influenzavírusok mutáció révén kismértékben azonban minden évben megváltoznak. Válogatás nélkül bármely más faj influenzavírusaival, illetve más humán influenzavírusokkal is kicserélhetik a génjeiket.

A laboratóriumokban folyamatosan vizsgálják a vérmintákat. Új vagy nem szokványos kórokozók után kutatnak bennük. Az eredményeket a WHO-nak továbbítják, ahol azt próbálják kiszűrni, mi a közös a kapott adatokban. E figyelmeztető jelek alapján meg lehet gátolni, hogy a halmozódó esetek világjárvánnyá fajuljanak, mint ahogy a SARS esetében is történt.

Ez a rutin ellenőrző tevékenység nem csupán a humán szűrővizsgálatokra szorítkozik. Madarakból és emlősökből származó mintákat is elemeznek, főként akkor, ha az állatok minden előjel nélkül, nagy számban hullanak el. Mindez korábban már hasznosnak bizonyult. 1997-ben, évekkel a SARS-járvány kitörése előtt, a víruskutatók Hongkongban felfedezték és megfékezték a H5N1 influenzavírust, közismert nevén a madárinfluenzát. Elérték, hogy a hongkongi hatóságok drasztikus intézkedésekkel a szigetek teljes csirkeállományát kiirtsák. Guan Yi a Hongkongi Orvostudományi Egyetem virológusának irányításával kísérelték meg visszaszorítani a madárinfluenza fertőzést Délkelet-Ázsiában. Miután az összes csirkét kiirtották, már nem találkoztak friss esetekkel. Bebizonyosodott, hogy helyesen cselekedtek.

Azóta is, valahányszor felbukkant egy madárinfluenzás eset az állatvilágban, számos kormány döntött úgy, hogy könyörtelenül kiirtja az érintett állományt. Ez azzal indokolható, hogy a H5N1 madárinfluenza-fertőzés igen nagyarányú halálozással jár. A betegek 63 százalékában végzetes a kór. A madárinfluenza szerencsére nem terjed könnyen, így alacsony az átviteli arány.

Az emberiség eddig egy lépéssel a madárinfluenza előtt járt. Pontosan azért van szükség az influenza-figyelőszolgálatra; arra, hogy ellenőrizzük a vírushordozást a legvalószínűbb helyeken és a legvalószínűbb gazdaszervezetekben, hogy jobban megértsük, milyen fejleményekre számíthatunk. Ugyanakkor nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy addig nem okoskodhatunk, amíg ténylegesen fel nem üti fejét egy járvány. Hát ez a probléma az influenzával.

Folytatjuk…

Az előző résztitt>> olvashatja.