Az eddig hittnél korábban kezdődött a szárazföld meghódítása

A tudósok mindeddig úgy vélték, hogy meglehetősen jól feltérképezték azt a folyamatot, amelynek során az élőlények egy része az uszonyokról lábakra váltott. Az eddigi legkorábbi tetrapodaleletek (tetrapoda az elsődlegesen négylábú gerinces állatok – kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök) a középső devon időszakból származnak, mintegy 385 millió évvel ezelőttről. A kutatók azt feltételezték, hogy néhány millió évvel korábban váltak el közeli rokonaiktól, a végtagszerű uszonyokkal rendelkező halaktól, s elindultak, hogy meghódítsák a szárazföldet.

A lengyel kutatók, akik tanulmányukat a világ egyik vezető tudományos szakfolyóirata, a Naturetetrapoda fosszilizálódott lábnyomait találták meg, amely 397 millió évvel ezelőtt botorkált ki a partra. Ezek a leletek, amelyekre egy elhagyatott lengyelországi kőfejtőben bukkantak, a „partraszállás” folyamatát több millió évvel korábbra teszik.

Mint Grzegorz Pienkowski, a Lengyel Földtani Intézet tudományos igazgatója rámutatott, a lábnyomokat nagyon gondosan datálták azokban az üledékrétegekben, amelyekben fellelték őket.

A lábnyomokat egy hajdani lagúna partján hagyta hátra a négylábú. Ez ellentmond annak a széles körben elfogadott feltételezésnek, hogy a halak a folyókból és a tavakból jöttek ki a szárazföldre.

Grzegorz Pienkowski szerint viszont a tengerparti helyszínnek több értelme van. A hullámok ugyanis könnyen felkaphatták a kisebb tengeri állatokat és kivethették őket a partra, ezáltal ösztönözhették halszerű őseinket arra, hogy felfedezzék a szárazföldet. Jenny Clack, a Cambridge-i Egyetem paleontológusa szerint a fosszilizálódott lábnyomok arra késztetik majd az őslénykutatókat, hogy átgondolják a szárazföld meghódításával kapcsolatos elméleteket.

A szakember elmondta, hogy némely paleontológus azt feltételezi, hogy a négylábúak azért merészkedtek ki a szárazföldre, hogy biztonságos helyen, a tengeri ragadozóktól távol rakják le a tojásaikat. Mások szerint a halak azért növesztettek lábakat, hogy egyik vízi élőhelyről a másikba vándoroljanak. Jenny Clack annak az elméletnek a híve, hogy a halak az oxigénszegény vizekből menekültek ki, szó szerint azért, hogy levegőhöz jussanak, ám a lengyelországi lelet ezen teóriák egyikét sem támasztja alá. A fosszíliák arra engednek következtetni, hogy a tetrapodák jóval azelőtt fejlődtek ki, hogy a tengerekben a víz oxigénszintje csökkenni kezdett.

A tetrapodák egyik legősibb képviselője a mintegy 1 méter hosszúságúra megnövő Ichthyostega. Felépítése vízi (fej) és szárazföldi (törzs és végtagok) életmódra egyaránt utal; a paleontológusok a valódi kétéltűek és a bojtosúszójú halak közötti átmenetnek tekintik. Az Ichthyostega már a középső devon időszakban megjelent; a legtöbb fosszíliája azonban felső devon korú rétegekből került elő Grönlandról.

Az őslénykutató mindazonáltal óvott attól, hogy a paleontológusok kizárólag azokra a nyomokra hagyatkozzanak, amelyeket egy aprócska állat sok száz millió évvel ezelőtt hagyott hátra a tengerparti nedves talajban. „Fontos lenne megtalálni annak a lénynek a maradványait is, amely hátrahagyta a nyomokat, mielőtt bármiféle végleges következtetéseket levonnának a tudósok arra nézve, hogy pontosan hogyan, mikor és hol fogtak hozzá a gerincesek a szárazföld meghódításához” – fejtette ki a kutató.