Salamon, Antal2020. október 24., szombat
Tudomány

Óriási lábnyomok lennének a halálos dinoszauruszcsapdák?

2010.01.22.Admin
National Geographic Magyarország

Bizony halálos veszélynek teheti ki magát, aki egy óriási dinoszaurusz lábnyomát követi, és korántsem csak a nyilvánvalónak tűnő okból…

Egy új tanulmány szerint a majdnem két tucatnyi apró termetű dinoszauruszfaj csontvázát tartalmazó rejtélyes „halálos gödrök” nem mások, mint egy ősi behemót 160 millió éves lábnyomai.

Az első három őshüllő-fosszíliával teli gödröt közel egy évtizede tárták föl Kína északnyugati részén, Hszincsiang tartományban. A Belső-Ázsiában feltárt 1–2 méter mélységű gödrökben a Tyrannosaurus rex rokonai közé tartozó teropoda hüllők, a két hátulsó lábukon járó raptorok közé tartozó fajok szinte teljesen ép csontvázai kerültek elő.

A felhalmozódott ősmaradványok közt megtalálható volt a T rex egyik ősének tartott Guanlong nevű tarajos sárkánygyík csontváza, amely indián fejdíszhez hasonlatos ékességet viselt a fején. Előkerültek továbbá a feltehetően növényevő Limusaurus fosszíliái is. Ez utóbbi faj mellső végtagjai egyes paleontológusok véleménye szerint átmenetet képeznek a hüllők lába illetve a madarak szárnya között, s ezzel a mozaikevolúció szép példáját tárja elénk.

Bármennyire is ujjongtak a tudósok e ritka felfedezések kapcsán, egy kérdés továbbra is megválaszolatlan: hogyan keletkeztek az állatok sírhelyéül szolgáló halálos csapdák, amelyekből előkerültek ezek az eltemetett maradványok?

Gonosz csapdák
A fosszíliákat magába foglaló kőzetösszlet vizsgálata szerint a szerencsétlenül járt állatok vulkáni iszap és homok keverékébe süllyedtek bele – mondta el kollégáival egyetértve David Eberth geológus, akinek tevékenységét részben a National Geographic Soviety finanszírozta. Az albertai (Kanada) Royal Tyrell Múzeum munkatársa hozzátette, hogy minden jel arra mutat, hogy a vizsgált üledékek eredetileg igen sok vizet tartalmaztak, azaz az ősi környezet, amelynek során a kőzetek keletkeztek nedves, mocsaras volt.

„A tájban egyáltalán nem voltak üres gödrök, amikbe az állatok beleeshettek” – fogalmazott Eberth.

 <i>Limusaurus</i> fosszíliája a feltárt kőzetösszletből (Fotó: David Eberth)” /></p><p class= Limusaurus fosszíliája a feltárt kőzetösszletből (Fotó: David Eberth)

A szakember kollégáival közösen írt, a PALAIOS című szaklap februári számában megjelenő tanulmányában ehelyett azt valószínűsíti, hogy a kisebb állatok számára halálos gödröket a nagytermetű szauropodákhoz tartozó Mamenchisaurusok csoportos vándorlása hozta létre.

Bár a gödrök ma Belső-Ázsiában, a Góbi végtelennek tűnő sivatagában találhatók, az egykori környezet korántsem hasonlított a maira. Az egész vidék nedves, mocsaras terület volt. Ugyanakkor valamikor a jura időszak vége felé vulkánkitörések során a levegőbe került hamu borította be a vidéket, illetve ülepedett a felszínre. Ez a laza, félig folyós szerkezetű üledék rakódott rá közvetlenül az iszapra.

A szerzők szerint amikor a masszív növényevők végighaladtak a területen, lábnyomuk belemélyedt a hamuval borított felszínbe, s ezeket a nyomgödröket oldalról hígan folyó sár töltötte ki. Épp úgy ahogy a strandolók lábnyomai a nedves tengerparti homokon, a Mamenchisaurusok nyomai is azonnal eltűntek a szem elől, ugyanakkor megbontották az összefüggő hamuréteget.

A 20 kilogrammnál nem nehezebb kis termetű teropodák illetve más állatok akadálytalanul haladhattak át a szilárd lerakódáson, azonban könnyen csapdába estek, amikor az óriás növényevők lábnyomaiba botlottak bele.

Eberth szerint a teropodáknak különösen nehéz lehetett ezekből a csapdákból kikecmeregni, tekintve, hogy ezek az őshüllők csak a két hátulsó lábukat használták helyváltoztatásra.

„Valószínű, hogy más állatok, például ősemlősök is belebotlottak ezekbe a láthatatlan csapdákba. Ugyanakkor a valódi négylábúak ki tudtak evickélni, hiszen lényegében ’négykerék meghajtásúaknak’ is tekinthetők, szóval valamennyi végtagjaikat használni tudták a meneküléshez” – fejtette ki a szakember, hozzátéve, hogy a teropodák szerencsétlenségükre ráadásul legtöbbjüket toll borította, amelyikbe a folyékony sár könnyen beleragadt, s ennek súlya még inkább lefelé húzta a vergődő állatot.

A csapda néhány hónapos „működés” után aztán megszűnt. Ekkor már a belekerült állatok megmenekülhettek a haláltól, és az egymásra halmozódott tetemeken kimászhattak a gödörből.

 <i>Mamenchisaurus</i> csontváza a chicagói Field Múzeumban (forrás: Wikipédia)” /></p><p class= Mamenchisaurus csontváza a chicagói Field Múzeumban (forrás: Wikipédia)

Hans Dieter Sues, a Smithsonian Intézet Természettörténeti Múzeumának kurátora szerint a lábnyom-teória teljességgel megállja a helyét.

„A kis termetű, feltehetően növényevő Limusaurus meglehetősen elterjedt volt, és valószínűleg kisebb falkákban vágott át a vidéken, ahol sokan eshettek csapdába közülük – mondta el Sues, aki egyébként nem vett részt a kutatásban. „A látszólag könnyű préda könnyen a helyszínre csalogathatta a kissé nagyobb termetű Guanlongot, hogy aztán a sár őt magát is elnyelje” – fogalmazott a professzor.

„Bármire is vezethető vissza a gödrök eredete, a benne talált csontvázak jelentősége vitán felüli” – tette hozzá.

Fosszília-paradicsom
A kurátor szerint az ebben az időszakban élt teropodák meglehetősen szoros kapcsolatban álltak a madarakkal, s így a gerincesek repülésének evolúciója szempontjából is igen fontos fajoknak tekinthetők. Mindazonáltal hiába voltak ezek a kis méretű dinoszauruszok elterjedtek a jura időszak végén, maradványaik mégis ritkák. Tetemeiket legtöbb esetben széttépték a húsevők, s a nagytestű hüllőkénél jóval kisebb csontjaik jóval kisebb valószínűséggel maradtak fönn.

 Vergődő <i>Guanlong</i> az egyik lábnyomcsapdában (Illusztráció: Michael Skrepnik)” /></p><p class= Vergődő Guanlong az egyik lábnyomcsapdában (Illusztráció: Michael Skrepnik)

Ugyanazon faj több egyedének egy lelőhelyen – így a gödrökben – való előfordulása hozzájárul a dinoszauruszok növekedésének valamint az ősi ökoszisztémán belül elfoglalt helyének megértéséhez. A leletek hatalmas rést töltenek ki a középső és felső jura időszak őslénytani palettáján.

„Ezt megelőzően világszerte igen keveset tudtunk azokról a dinoszauruszokról illetve más szárazföldi gerincesekről, akik ebből az időszakból száraznak” – mondta el Sues.

Forrás: Brian Handwerk/National Geographic

Kapcsolódó cikkek:

  • Különleges dinoszauruszleletek Kínában
  • Megtalálták a Tyrannosaurus rex ősét
  • Evolúciós rejtélyre ad választ az új dinoszauruszlelet?
  • Különleges dinoszauruszlelet Kínából

  • Hozzászólások

    Mi okozta a legnagyobb kihalási eseményt?

    Mi okozta a legnagyobb kihalási eseményt?

    A földi életet története során több úgynevezett tömegkihalás is sújtotta, melynek során a fajok egy jelentős része eltűnt.

    Új módszer az ivarváltásra képes kétéltűek genetikai ivarmeghatározására

    Új módszer az ivarváltásra képes kétéltűek genetikai ivarmeghatározására

    Az Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Növényvédelmi Intézet Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának munkatársai egy olyan molekuláris diagnosztikai módszert dolgoztak ki, amely lehetővé teszi az erdei békák genetikai ivarának a meghatározását.

    A fényszennyezés növelheti a szúnyogcsípések mennyiségét

    A fényszennyezés növelheti a szúnyogcsípések mennyiségét

    Az ember közelében élő, nappal aktív szúnyogok életmódját változtatja meg a világítás.

    Magyar kutatók készítettek 3D-modelleket a kutyák agyáról

    Magyar kutatók készítettek 3D-modelleket a kutyák agyáról

    Digitalizált koponyák alapján rekonstruálták az ELTE és a Kaposvári Egyetem kutatói 24 kutyafajta és 4 vadon élő farkasféle agyát - tájékoztatta az ELTE az MTI-t.

    A Yellowstone értékes alapanyagot adott az őslakosoknak

    A Yellowstone értékes alapanyagot adott az őslakosoknak

    A Yellowstone vulkánját leginkább csak a gejzírjeiről vagy a pusztító kitöréssel fenyegető rémhírekből ismerjük, holott egészen kézzel fogható és hasznos dolgokat is adott.

    National Geographic 2020. októberi címlap

    Előfizetés

    A nyomtatott magazinra,
    12 hónapra

    9 960 Ft

    Korábbi számok

    National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

    Hírlevél feliratkozás

    Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

    Kövess minket