Gondolatvezérelt protézis

Szenzációs találmányt mutatott be az Otto Bock, a világ egyik vezető protetikai megoldásokat kínáló vállalata: a gondolatvezérelt karprotézist. Az újítás lényege az volt, hogy az intelligens protézist közvetlenül azok az idegek vezérlik, melyek eredetileg is, tehát amik az amputáció előtt is a kar és a kéz mozgatásáért voltak felelősök.

A felfedezés hatalmas könnyebbséget jelenthetett a páciens számára, hiszen nem kell újratanulnia, begyakorolnia a protézissel való mozgást, hanem lazán, ösztönösen végezheti azokat.

A páciensek először egy meglehetősen komplikált műtéten esnek át, amelynek során az idegrostokat áthelyezik annak érdekében, hogy a kart eredetileg vezérlő idegek a protézis szenzorai számára hozzáférhetők legyenek. A protézis tokjában elektródák vannak, amelyek érzékelik az idegrostok közvetítette parancsjeleket és ezeket megértve a megfelelő parancsokat továbbítják a protézist mozgató motorokba. Hagyományos protéziseknél erre nincs lehetőség, hiszen az legfeljebb 3 mozgást tesz lehetővé: a kéz nyitását/zárását, elforgatását és a könyök hajlítását, nyújtását. Ráadásul a mozgások kivitelezését a páciensnek sokáig kell tanulnia, amellett, hogy nagy erőre és koncentrációra is szükség van egy hagyományos karprotézis működtetéséhez.

Az eredmény pedig meg sem közelíti azt a precíz és pontos mozgást, amelyet a gondolatvezérelt protézis tesz lehetővé a páciens számára.

2009 novemberében a cég bécsi kutató központja már a gondolatvezérelt karprotézis továbbfejlesztéséről számolt be, az érző protéziskézről.

Az érző protéziskéz esetében a bőr természetes receptorainak szerepét mikroszenzorok veszik át. Ezeket a szenzorokat a fejlesztők a protéziskéz mutatóujjába építették. Az idegrostok helyére elektromos vezetékek lépnek, amelyek a hőmérsékletet, a vibrációt, vagy a kéz nyomását digitálisan a mellkashoz vezetik. Annak érdekében, hogy az agy észlelje és interpretálhassa a protézis felől érkező üzeneteket, előbb egy mikrochipnek át kell alakítania ezeket a stimulusokat a virtuális kéz receptorai számára. Az eredmény fantasztikus: a páciens protézisének mutatóujjával érzékeli azt, amit az amputáció előtt kezének mutatóujjával érzett.

Christian Kandlbauer volt az első féri Európában, aki a hétköznapok során használhatta a gondolatvezérelt karprotézist. Mint teszthasználó, tevékenyen közreműködött az érző protéziskéz fejlesztési munkálatainál. A fiatal férfi egy baleset következtében vesztette el mindkét karját, azonban mára a protézis karok segítségével, szinte visszanyerte mindkét végtagját, hiszen gondolatai segítségével képes irányítani őket. A protézisek új lehetőséget kínáltak Kandlbauer számára, hiszen amióta birtokolja új karjait, megszerezte a jogosítványát, és saját járműve segítségével önállóan közlekedik, dolgozik. Bár Christian a baleset során elvesztette mindkét karját, azonban néhány idegszállal, fontos izom felhasználásával – melyeknek alapvető feladata a mozgás vezérlése – a fiatal férfi ismét képes visszaállni a munkába. „A baleset után, külső segítségre szorultam mindennapi teendőim ellátásban” – nyilatkozta Kandlbauer, sőt azt is hozzátette, hogy szándéka szerint régi munkahelyére is visszatér.

A beavatkozást Manfred Frey professzor és csapata végezte, akik az elvesztett idegszálak erősítésére a mellizmokat használták fel. A műtét során többfunkciós úgynevezett endoszkópos „Megachannel”-t használtak, amiben az eszközöket rendkívül gyorsan lehet kicserélni. Ez a fajta elv állítólag egy csésze kávé mellett jutott a projekt vezetőjének Christoph Gasché professzornak az eszébe.

Az új találmány hatalmas ugrást jelent a protetikai kezelések világában, hiszen az új protézis aktívabb életet biztosít használói számára, lehetővé téve egy sor új tevékenység kipróbálást.
Az elme-kontrollált protézis kar segítségével a használó a mozgásokat úgy tudja végrehajtani, mint ahogy azt tehette az amputáció előtt.

Szabados Melinda

Kapcsolódó cikk:
Gépember születik